Csak az kiabál, aki fél
hiperkarma
Inkább a versed költsd,
és ne a rosszhíredet
a városban egyedül én vagyok veled
és nézlek, ahogyan a sárban mászol
és látom, neked is csak a fagolyók
nőnek a szemeid helyén,
és te se veszel észre mást,
csak, ami elédtáncol és ordít.
De csak az kiabál, aki fél.
Te magadon nevess, csendesebb legyél.
Az kiabál, aki fél.
Játszom veled, de az én nevem nem ér.
Lődd ki magad, figyeld a csendet,
hallgass.
Figyelj.
Mellébeszél, aki mindent akar
az a kis élet, amit te szépnek hiszel,
nekem annyit se ér, mint a vécépapír.
Kit érdekelne,
ha kitörne valami háború
a magam részéről inkább a seggem félteném,
hiszen a lelkem, köszöni szépen, jól van
valami mély dolog fenekén
írja a versét, az elsőt,
hogy a fejében szólnak a hangok, meg a teste,
ami olyan, hogy egyből rímel rá a lelke
és helyetted ordít, hogy ne kiabálj!
Mert csak az kiabál aki fél.
Te magadon nevess, csendesebb legyél.
Az kiabál aki fél.
Játszom veled, de az én nevem nem ér.
Lődd ki magad, figyeld a csendet,
hallgass, és írjad a versed.
De csak addig írjad, amíg azt nem mondják:
nem rossz (tényleg nem rossz),
de ezt már írtad. (Csak az kiabál, aki fél ... )
Tudod az egyetlen út, ami valahova vezet
ez a hosszú vörös, amin éppen gyalogolok.
Voltak idők, mikor azt éreztem,
hogy ez az út lesz a vesztem
és a végén belebukok.
Egyedül a téren álmodik a nyomor
pénzem, az nincsen, és a város is üres
és mégis ezerszer színesebb,
mint a képeken.
Én élvezem.
és ne a rosszhíredet
a városban egyedül én vagyok veled
és nézlek, ahogyan a sárban mászol
és látom, neked is csak a fagolyók
nőnek a szemeid helyén,
és te se veszel észre mást,
csak, ami elédtáncol és ordít.
De csak az kiabál, aki fél.
Te magadon nevess, csendesebb legyél.
Az kiabál, aki fél.
Játszom veled, de az én nevem nem ér.
Lődd ki magad, figyeld a csendet,
hallgass.
Figyelj.
Mellébeszél, aki mindent akar
az a kis élet, amit te szépnek hiszel,
nekem annyit se ér, mint a vécépapír.
Kit érdekelne,
ha kitörne valami háború
a magam részéről inkább a seggem félteném,
hiszen a lelkem, köszöni szépen, jól van
valami mély dolog fenekén
írja a versét, az elsőt,
hogy a fejében szólnak a hangok, meg a teste,
ami olyan, hogy egyből rímel rá a lelke
és helyetted ordít, hogy ne kiabálj!
Mert csak az kiabál aki fél.
Te magadon nevess, csendesebb legyél.
Az kiabál aki fél.
Játszom veled, de az én nevem nem ér.
Lődd ki magad, figyeld a csendet,
hallgass, és írjad a versed.
De csak addig írjad, amíg azt nem mondják:
nem rossz (tényleg nem rossz),
de ezt már írtad. (Csak az kiabál, aki fél ... )
Tudod az egyetlen út, ami valahova vezet
ez a hosszú vörös, amin éppen gyalogolok.
Voltak idők, mikor azt éreztem,
hogy ez az út lesz a vesztem
és a végén belebukok.
Egyedül a téren álmodik a nyomor
pénzem, az nincsen, és a város is üres
és mégis ezerszer színesebb,
mint a képeken.
Én élvezem.
előadó:
hiperkarma
album címe: Hiperkarma
megjelenés: 2000
hossz: 0:00
kiadó: Warner
zeneszerző: Bérczesi Róbert
szövegíró: Bérczesi Róbert
stílus: alternatív, rock
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 18961
album címe: Hiperkarma
megjelenés: 2000
hossz: 0:00
kiadó: Warner
zeneszerző: Bérczesi Róbert
szövegíró: Bérczesi Róbert
stílus: alternatív, rock
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 18961
kapcsolódó videók
