Nem tudok lemondani rólad,
nem lehetsz másé, csak az enyém,
s ha becsülete lehet még a szónak,
ameddig élek, úgy szeretlek én.
Nem tudom elképzelni másképp
jövőmet most már csak veled,
mert mit ér, hogyha minden mást elérnék,
ha egyszer téged elvesztettelek.
Tudom, az emlék benned is él még,
neked is örök zsarnokod.
Megtagadhatsz mindent, ami köztünk történt,
de önmagad meg nem tagadhatod.
Nem tudok lemondani rólad,
nem lehetsz másé, csak az enyém,
s ha becsülete lehet még a szónak,
ameddig élek, így szeretlek én.
Tanunak hívom én az emlékezetet,
eltűnő órákat, a meghitt perceket.
Álmot, melyet reményszálból
ketten együtt fontunk.
Azt, hogy most már mindörökre
összeforrt a sorsunk.
Nem tudok lemondani rólad,...
...ameddig élek, így szeretlek én.