Feketepéter
hiperkarma
Az aki táncol az nem te vagy, te maga a tánc vagy,
Nem te járod, téged járnak;
Akit átkozol éppen az lesz a párod
Feketepéter fogom a zsákot.
Ha nem bírod el de megbírod ébren
Maradok én is veled az élen fenn.
Tudom a dolgod, tudod-e hol vagy?
Jaj, csak azt ne mondd nekem, mert nem hiszem,
Hogy te nem gondoltál még arra sohasem
Hogy a gonosz nem az aki kínoz odabenn.
Hanem?
Aki könyörög hozzád hogy ereszd szabadon az a gonosz,
Akiről végig azt képzelted hogy jót akar neked;
De megijedni tőle nem mersz, mert olyan vagy te is mint mindenki.
A legjobban azoktól tudsz a plafonra mászni
Akik csak úgy minden ok nélkül a hátad mögé lopakodva a füledbe súgják hogy:
Ne félj!
Magadban olyankor magadra mutatsz, és azt kérded tőlem hogy:
"Miért? Talán úgy nézek én ki, mint aki fél?"
Hát, talán...
De most egyet se félj, különösen tőlünk ne!
A rossz utakról hozzuk neked a jóhíreket,
Mert a jóhíreket hozni csak a rossz utakról lehet;
Akik az értelmét keresik mind élni felejtenek.
Ez titok volt eddig de most jobb ha megtudod:
Csak úgy nem jutsz pokolra ha magadtól odamész,
Két szék közt a padlóra is csak akkor nem kerülsz,
Ha belátod hogy muszáj vagy és arra a kis dombra
Amit emlegetni szoktunk most magadtól lecsücsülsz.
És azt mondod, gonosz vagy, tudod hogy nem vagy az.
Ezt mondják mások is, te meg ha bebizonyítod nekik azt,
Hogy neked van igazad mégis, akkor lettél gonosz.
Te is - mint mindenki -, élni szeretsz leginkább,
És leginkább félni, leginkább félni szeretve fogsz!
Most ne tegyél úgy, mintha nem te lennél,
Aki nem te vagy, mert:
Az, aki zsákba van
Nem te vagy, te, igen a zsák vagy
Nem is látszol, mégis látnak,
Ahogy átkozod őket attól vagy álmos
Feketepéter, ide a zsákot!
Te nem bírod el, mi meg bírjuk ébren,
Maradunk! Fenn!
Az igazságot, bárhol legyél, a sarokban keresd!
Ő már onnan figyel téged és ha eljön a te időd,
Feláll, kezet nyújt, köszön majd, és rájössz akkor arra,
Hogy bármire rájönni valójában semmi.
És fogást sem talál majd rajtad,
Úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak,
Akinek a másén kívül nem kell senki,
Kerüld, és titokban bámészkodónak nevezd.
Te is, mint mindenki, azzá akarsz válni, akivé nem lehetsz.
Az erő ide nem elég.
Ide az erőnek az erejét kell, hogy most hogy megkeresd!
Keress magad mellé jeleket, ne félj betalál majd mindegyik.
Amelyik meg nem, attól meg a szabály erősödik.
A szabály, hogy az ember magáról beszél,
Magával, ha beszél
Bárki nevét mondja bárki szemébe.
Nem te járod, téged járnak;
Akit átkozol éppen az lesz a párod
Feketepéter fogom a zsákot.
Ha nem bírod el de megbírod ébren
Maradok én is veled az élen fenn.
Tudom a dolgod, tudod-e hol vagy?
Jaj, csak azt ne mondd nekem, mert nem hiszem,
Hogy te nem gondoltál még arra sohasem
Hogy a gonosz nem az aki kínoz odabenn.
Hanem?
Aki könyörög hozzád hogy ereszd szabadon az a gonosz,
Akiről végig azt képzelted hogy jót akar neked;
De megijedni tőle nem mersz, mert olyan vagy te is mint mindenki.
A legjobban azoktól tudsz a plafonra mászni
Akik csak úgy minden ok nélkül a hátad mögé lopakodva a füledbe súgják hogy:
Ne félj!
Magadban olyankor magadra mutatsz, és azt kérded tőlem hogy:
"Miért? Talán úgy nézek én ki, mint aki fél?"
Hát, talán...
De most egyet se félj, különösen tőlünk ne!
A rossz utakról hozzuk neked a jóhíreket,
Mert a jóhíreket hozni csak a rossz utakról lehet;
Akik az értelmét keresik mind élni felejtenek.
Ez titok volt eddig de most jobb ha megtudod:
Csak úgy nem jutsz pokolra ha magadtól odamész,
Két szék közt a padlóra is csak akkor nem kerülsz,
Ha belátod hogy muszáj vagy és arra a kis dombra
Amit emlegetni szoktunk most magadtól lecsücsülsz.
És azt mondod, gonosz vagy, tudod hogy nem vagy az.
Ezt mondják mások is, te meg ha bebizonyítod nekik azt,
Hogy neked van igazad mégis, akkor lettél gonosz.
Te is - mint mindenki -, élni szeretsz leginkább,
És leginkább félni, leginkább félni szeretve fogsz!
Most ne tegyél úgy, mintha nem te lennél,
Aki nem te vagy, mert:
Az, aki zsákba van
Nem te vagy, te, igen a zsák vagy
Nem is látszol, mégis látnak,
Ahogy átkozod őket attól vagy álmos
Feketepéter, ide a zsákot!
Te nem bírod el, mi meg bírjuk ébren,
Maradunk! Fenn!
Az igazságot, bárhol legyél, a sarokban keresd!
Ő már onnan figyel téged és ha eljön a te időd,
Feláll, kezet nyújt, köszön majd, és rájössz akkor arra,
Hogy bármire rájönni valójában semmi.
És fogást sem talál majd rajtad,
Úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak,
Akinek a másén kívül nem kell senki,
Kerüld, és titokban bámészkodónak nevezd.
Te is, mint mindenki, azzá akarsz válni, akivé nem lehetsz.
Az erő ide nem elég.
Ide az erőnek az erejét kell, hogy most hogy megkeresd!
Keress magad mellé jeleket, ne félj betalál majd mindegyik.
Amelyik meg nem, attól meg a szabály erősödik.
A szabály, hogy az ember magáról beszél,
Magával, ha beszél
Bárki nevét mondja bárki szemébe.
előadó:
hiperkarma
album címe: Hiperkarma2 - Amondó
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: Hungaroton
zeneszerző: Bacsa Gyula
Bérczesi Róbert
Kis Tibor
Torma Gábor
Varga László
Zaják Péter
szövegíró: Bérczesi Róbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 24599
album címe: Hiperkarma2 - Amondó
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: Hungaroton
zeneszerző: Bacsa Gyula
Bérczesi Róbert
Kis Tibor
Torma Gábor
Varga László
Zaják Péter
szövegíró: Bérczesi Róbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 24599
kapcsolódó videók
