Nem vártam, ezt akartam:
Elmenni, de itt ragadtam.
Nem bántam, boldog lettem,
A jókedv rám várt, jól döntöttem.
Most végre úgy érzem, várom, hogy újra itt légy,
Nem bánnám azt sem, ha úgy döntesz, mégis elmész.
Jegyezd meg, nem rontod el a jókedvem semmivel!
A boldogsághoz nekem régen márcsak ennyi kell...
Rossz idők, de lezártam már,
Régen volt, nekem kijár
A szabadság, többé nem érdekel,
Mit hiszel, mert boldogan élek.
Szeretném, ha engem ugyanúgy
Tisztelnél, nem kell, hogy újjat húz,
Megtennéd, hogy egyszer végre
Lelépnél? Kapjál már észbe!
Megváltás, számomra az hogy, már nem kell félnem,
Új napra ébredtem, rájöttem, nincs mit kérnem
Senkitől semmit, többé nem lesz, aki rámszóljon,
Te leszel egyedül az, aki minden bajért kárpótól.