Láttam én oly sokmindent,
Legbeleül érzem itt bennt,
Az utam egyszer véget ér.
Megélhetsz sok csodát és
Bánatot, de majd tovább lépsz,
Anyám sokszor kérve kért.
Gyermekem, te döntöd el,
Életed hogyan töltsd le,
Mindig a tiszta szív nevelt.
Ha öröm volt a számon,
Oly' kedves volt az a pár szó,
Éreztem, ő nagyon szeret.
Felnőttem a szép meséken,
Fényképed féltve nézem,
Őrzöm és vigyázok rá,
Mintha mindig szólna hozzám.
Ha elvesznének a fényképek,
Megmaradnak az emlékek,
Tudja rég az ősi ház,
Hogy hazatalálsz...
Itt tartom a két kezemben,
Elmékszem minden percre,
Oly' sok régi szép emlék.
Az idő elrohant, holott
Néha jót is hozott,
Nélküle mire is mennék?
Emberként nevelt engem,
Ezért mindent megtettem,
Szeretném meghálálni én...
De el kell mennem újra,
A végső hosszú útra,
Egyszer majd viszont látlak még.