Mint csiszolt gyémánt, a jövőd úgy fénylik,
Veszélyes út, a semmibe végzi.
Keresztet vetett az életed papja,
Mint akinek nem volt anyja és apja.
Feledésbe merült a sok jó mit tettél,
A kukába került, amit csak vettél.
A helyzeted rossz, gyűlik a baj,
Az örökös méreg a testedbe mar.
Üvölts, hogyha fáj!
Tedd meg, hisz nincs akadály!
Üvölts, hogyha fáj!
Tedd meg, hisz nincs akadály!
Eljön a kaszás, utólér a végzet,
Én is és te is a pokolban végzed.
Forradalmad nem ér már semmit,
Pedig ezt az utat űzted, de meddig.
Elringatott a pénzed, a házad,
Az újabb háború sem hozott lázba.
Most mindennek vége, nincs visszaút,
Az élet most két lábbal visszarúg.
Felszakadnak a régi sebek,
Megőrültek fennt az Istenek,
Zűrzavar és terror, mi vár,
De te csak üvölts, hogyha fáj!