Egyszer jött egy bunyós ki mindig verekszik
h**én rúgom aztán a padlóra fekszik
mondom én, de hogy ő mit gondol?
hasba ver aztán majd eliszkol
mindegy most már jött a csata
szívemben élt még mindig a para
beleütöttem meg se érezte
de mikor ő jött berepesztette
/a koponyámat/ de ez most mellékes
de azok a szörnyű kellékek:
kalapács,ásó,fűrész,kapa
megyek inkább éljen a para
futhattam aztán világgá
de tuttam hogy mindenhol ő vár rám
egyszer télleg odamentem
a képébe beütöttem
nem megy oké jöjjön he**je
úgy belerugok hogy felmegy a belébe
úgy elkezdett rinyálni
nem bírtuk megállni
röhögtünk rajta egy akkorát
és lenyelettük vele a zokniját
mindegy most már az a fontos
nem én lettem kék,zöld foltos