Régóta ülök itt az Eperfán,
Nem gondolok semmire, csak is rád,
Meg arra, amire csak a szív gondol,
De hagyom szól inkább a gitárom.
Mellé egy dallamot fütyül a szél,
Elkísér addig, míg a buszhoz ér,(hogy a)
Lány fülébe dúdolja mindazt,
Amit én neki soha nem mondtam,(hogy)
Refrén:
Várj, még ne szaladj el!
Látod, hogy neked adom mindenem,
De a Nap vagy a csillagos ég
Bocsi, nem megy, mert az Eperfa nagyobb mint én!
Reggel lett kint a teraszon,
Én meg a hajnali cigimet folytatom,(aztán)
Bennt meg rezeg a telefon,
De nem te vagy, s nem is egy barátom. (utána)
Sapka felhúz, kabát gombol
Munkába megyek, a szél meg tombol,
S nem tudom milyen lesz ez a nap,
Az eperfa meg a pillanat.
Refrén
Mikor a zöld fák között megláttalak,
Rögtön tudtam hogy nem vagy ugyanaz,
De hiába vártalak egyes egyedül,
Te nem voltál ilyen egyszerű. (hiszen)
Kéz a kézben egy biciklis sráccal,
Ültél fennt az Eperfán,
S mikor a szemembe néztél új dallam szólt,
S a szív ritmusra járt.
Refrén
A dallam elmúlt,s a lány szerelme még,
Néha-néha viszatér,
Ha munkába megyek, a villamoson,
Vagy a kávéházban cigit kér.
Mi lett volna, mégis hogyha,
S mi lesz hogyha megtalál,
De ő már nem tudta, hogy ki vagyok én,
És hogy hol van az Eperfánk!
Refrén
Refrén 2.:
Várj, már nem érdekelsz,
Láttad h neked adtam mindenem,
De a Nap vagy a csillagos ég,
Bocsi, nem megy, mert az Eperfa nagyobb, mint én!