mily szilánk ékelõdött
jég virággal redõzött
szívbe; S lásd érlelõdött
mély viszály éltem bûnös
szálán. S úgy fáj-fáj,
(az) ádáz árny-árny
lelkemen száz,száz
eret vág-vág.
Zord e lét. Súlyosan igáz, hogy miért
ítélkezhetek fátumok felett.
Forr a mély, gúnyosan vibrál a fény
elrendeltetett; sorsom szabjam meg.
Sors, kacér múltadtól szikrázón szép
szemedbe nézek, s sírom ásom meg.
Rút szilánk döfte át száz
jégvirág-redő hártyán
szívem, hogy gyűlölt álcám
lenyúzva testáljam rád, Lakheszisz..