Holdbeli csónakos, örök szerelmem,
aranyláncomból bogozz ki engem!
Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam,
a börtön kövét könnyel áztattam,
eleget sírtam a földi porban,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbeli csónakos, te légy a párom.
Fénylő csónakom szeli az éjet,
legszebb csillagom, szeretlek téged,
egyedül vagyok, vágyódom érted,
enyém leszel majd, ha a tavasz éled.
Nem él a földön, akire vágyom,
fénylő csónakom szeli az éjet,
holdbeli csónakos, te légy a párom.
Legszebb csillagom, szeretlek téged.
Egyedül vagyok, vágyódom érted,
enyém leszel majd, ha a tavasz éled.
Mellém ültetlek szép csónakomba,
hajam az eget aranyba vonja,
a lenti bút-bajt mind elfelejted,
a lenti bút-bajt mind elfelejtem,
fejed örökre vállamra ejted,
fejem örökre válladra ejtem,
fejed örökre vállamra ejted,
fejem örökre válladra ejtem.