De szomorú, ha nyár után
sárga levél zizeg a fán.
A fülemben az őszi szél
édes emlékekről mesél.
Kis szobámban minden olyan kihalt, rideg.
Találok-e egy hű szívet?
Felnyitom a vén zongorát,
s eljátszom bús szívem dalát:
Halovány őszi rózsa,
mondd el, hogy imádom én.
Halovány őszi rózsa,
mért nem jön sosem felém?
Mondd el, hogy rab vagyok,
mondd el, hogy meghalok,
ha mást szeret.
Halovány őszi rózsa,
gyógyítsd meg a szívemet!
Majd, ha megint eljő a nyár,
a boldogság reánk talál.
Visszahozza egy perc alatt
mindazt, ami úgy elszaladt.
Virág nyílik a szobámnak kis ablakán,
Eljön megint a kis babám.
Eltűnik majd a fájdalom,
és vidám lesz a bús dalom:
Halovány őszi rózsa,...
...gyógyítsd meg a szívemet!