Barna korsóval kora pirkadatban,
vÃg madárdal közt faluvégre mentem.
Ott a hűs forrás vize, mint a kecske,
szökdel a sziklán.
Szép legény várt rám: merÃtette korsóm,
hosszan, évődőn a szemembe nézett.
Szóltam: Engedj el! Szeretőm a házban
vár az italra
Sej, elaludtam,
sej, elaludtam,
állóvÃz partján,
állóvÃz partján.
Füvön fektemben,
ottan álmomban
nőtt liliomszál,
nőtt liliomszál.
Le kéne tépni,
mellemre tűzni,
az én rózsámat,
kéne csókolni.
Sej, ellankadok,
lassan bágyadok,
holnap meghalok.
Ibolya, ibolya, plem, plem,
szerelem hasogat engem,
elhervad a zsibavirág,
engem meg a nyavalya rág,
plem, plem, plem, plem!
Plem, plem-plimm!