Barna korsóval kora pirkadatban,
víg madárdal közt faluvégre mentem.
Ott a hűs forrás vize, mint a kecske,
szökdel a sziklán.
Szép legény várt rám: merítette korsóm,
hosszan, évődőn a szemembe nézett.
Szóltam: Engedj el! Szeretőm a házban
vár az italra
Sej, elaludtam,
sej, elaludtam,
állóvíz partján,
állóvíz partján.
Füvön fektemben,
ottan álmomban
nőtt liliomszál,
nőtt liliomszál.
Le kéne tépni,
mellemre tűzni,
az én rózsámat,
kéne csókolni.
Sej, ellankadok,
lassan bágyadok,
holnap meghalok.
Ibolya, ibolya, plem, plem,
szerelem hasogat engem,
elhervad a zsibavirág,
engem meg a nyavalya rág,
plem, plem, plem, plem!
Plem, plem-plimm!