Úszom az égen arany csónakon,
elégett sólyom ül a vállamon,
csőréből füst száll, hallgat mereven,
föl nem rebben már többé sohasem.
Szállok a sötét légtenger hátán,
kuszált felhőbe feszül a csáklyám,
ezüst evezőm dalolva csobban,
úszom a fekete égi habokban.