Azahriah, a Platon Karataev és a Fishing on Orfű is díjat kapott Veszprémben
tovább
Vágta a viharban
Holdbeli Csónakos (musical)
Ha keresed, megtalálod,
fagyöngy lett az ágon,
dédelgeti, ölelgeti
dongószárnyú álom.
Gyí, paripám! Sólymocskám,
édesem, ne mozogj.
Mindjárt megérkezünk, ne félj.
Medvefia, vigyázz! Vigyázz!
A sumér király haragszik rátok.
Vihart küld ellened.
Siess, siess...
Mekkora felhők!
Sötétedik az ég előttem.
Rajta, paripám! Gyorsítsd
az iramot! Ha sietünk, még
a vihar előtt megérkezünk.
Térj vissza, te barna fiú!
A homály dajkái vagyunk,
csigás koraősz hajunk,
kedvünk mindig szomorú.
Ládd, égi mezőkön sírunk érted:
térj vissza! Ha ifjan elérne a véged,
kár volna, te barna fiú.
Ne bántsatok, szép sötét felhők!
Biztos nektek is volt, akit
szerettetek, gondoljatok erre.
Nem térhetek vissza.
Gyí, paripám!
Letelt a hat nap és a hét
éjszaka. A Hold közeledik a
Nap felé, mindjárt föléje borul.
Gyorsan megépítem a máglyát.
Gyere csak, gyer ide,
széttéplek izibe, hi-í!
Ledoblak, lódítlak,
a vízbe zúdítlak, hu-ú!
Ne húzkodj, nyavalyás,
úgysem ijedek meg tőled,
Hallod? Hallod?
Láttam már nálad különbet is.
Légből ácsolt ágyon ülünk,
tenger ölében lóg a hajunk.
Arra hazádba visszamehetsz,
erre halálba csalunk.
Megsiratunk, megsiratunk.
Kész leszek egykettőre.
Nem késem el. Már csak,
tüzet kell gyújtanom.
Hová is tettem a tűzeszközöket?
Gyühé, robogok a fekete magason,
összetaposom, aki az utamat állja!
Édes paripám, meg ne torpanj!
Ha minden össze is fog ellenünk: rajta! Nézd, egyre
közelebb a part. Sólymocskám,
édesem, ne mozogj!
Kovakő, kovakő, üss szikrát,
kész már a máglya!
Tapló, tapló, fogj tüzet,
lobbanj hegyes lángra!
Segítsetek, szellemek,
holtig tűzben állnom!
Fönn a mennyei szép
csónakban várj, édes párom!
Fogj el minket, barna fiú!
Csókolj minket, barna fiú!
Visszafelé már nincsen utad,
véred tölti a nagy poharat.
Kár érted, barna fiú.
Paripám, csak még egy
kicsit szorítsd! Mindjárt
föld van alattunk!
Ropog a máglya,
ropog a máglya,
füstje csap a Holdba.
Föl a Holdig szállok én
szikrán lovagolva.
Ezt a földi rabigát
már sose hordom.
Hamu között kormosan
hever majd a csontom.
Jaj, a sólymom! Elhagyott a sólymom!
Mindjárt nálad leszek kedvesem,
tárd ki a karodat!
Hisz ez a Medvefia sólyma!
A sólyom megelőz engem! Nem!
fagyöngy lett az ágon,
dédelgeti, ölelgeti
dongószárnyú álom.
Gyí, paripám! Sólymocskám,
édesem, ne mozogj.
Mindjárt megérkezünk, ne félj.
Medvefia, vigyázz! Vigyázz!
A sumér király haragszik rátok.
Vihart küld ellened.
Siess, siess...
Mekkora felhők!
Sötétedik az ég előttem.
Rajta, paripám! Gyorsítsd
az iramot! Ha sietünk, még
a vihar előtt megérkezünk.
Térj vissza, te barna fiú!
A homály dajkái vagyunk,
csigás koraősz hajunk,
kedvünk mindig szomorú.
Ládd, égi mezőkön sírunk érted:
térj vissza! Ha ifjan elérne a véged,
kár volna, te barna fiú.
Ne bántsatok, szép sötét felhők!
Biztos nektek is volt, akit
szerettetek, gondoljatok erre.
Nem térhetek vissza.
Gyí, paripám!
Letelt a hat nap és a hét
éjszaka. A Hold közeledik a
Nap felé, mindjárt föléje borul.
Gyorsan megépítem a máglyát.
Gyere csak, gyer ide,
széttéplek izibe, hi-í!
Ledoblak, lódítlak,
a vízbe zúdítlak, hu-ú!
Ne húzkodj, nyavalyás,
úgysem ijedek meg tőled,
Hallod? Hallod?
Láttam már nálad különbet is.
Légből ácsolt ágyon ülünk,
tenger ölében lóg a hajunk.
Arra hazádba visszamehetsz,
erre halálba csalunk.
Megsiratunk, megsiratunk.
Kész leszek egykettőre.
Nem késem el. Már csak,
tüzet kell gyújtanom.
Hová is tettem a tűzeszközöket?
Gyühé, robogok a fekete magason,
összetaposom, aki az utamat állja!
Édes paripám, meg ne torpanj!
Ha minden össze is fog ellenünk: rajta! Nézd, egyre
közelebb a part. Sólymocskám,
édesem, ne mozogj!
Kovakő, kovakő, üss szikrát,
kész már a máglya!
Tapló, tapló, fogj tüzet,
lobbanj hegyes lángra!
Segítsetek, szellemek,
holtig tűzben állnom!
Fönn a mennyei szép
csónakban várj, édes párom!
Fogj el minket, barna fiú!
Csókolj minket, barna fiú!
Visszafelé már nincsen utad,
véred tölti a nagy poharat.
Kár érted, barna fiú.
Paripám, csak még egy
kicsit szorítsd! Mindjárt
föld van alattunk!
Ropog a máglya,
ropog a máglya,
füstje csap a Holdba.
Föl a Holdig szállok én
szikrán lovagolva.
Ezt a földi rabigát
már sose hordom.
Hamu között kormosan
hever majd a csontom.
Jaj, a sólymom! Elhagyott a sólymom!
Mindjárt nálad leszek kedvesem,
tárd ki a karodat!
Hisz ez a Medvefia sólyma!
A sólyom megelőz engem! Nem!
előadó:
Holdbeli Csónakos (musical)
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Melis László
szövegíró: Weöres Sándor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3906
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Melis László
szövegíró: Weöres Sándor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3906
kapcsolódó videók
keressük!
