Oly távol vagy tőlem,
És mégis közel.
Lépteid kísérem,
S nem felejtelek el.
Rabul ejtett szemed,
Lényed, mosolyod,
Nem menekülhetek;
Mit érzek, jól tudod.
Ismerlek egészen,
Minden szeszélyeddel.
Olyan vagy amilyen.
Nekem épp így tetszel.
Nem vagy éppen angyal,
De nem vagyok az én sem,
Össze, ez indokkal,
Illenénk mi szépen.
Szép kis páros volnánk,
Meglennénk egymással
Az év minden napján,
Mit eb a macskával.
De távol vagy tőlem
És mégis közel.
Hiába remélem,
Mégsem érhetlek el.
Mégsem vagyok tied,
S te sem az enyém,
Mert az kevés neked,
Amit adhatok én.
Én csak egyre
Lesném gondolataidat.
Szebbé hogy tehetném
Földi napjaidat.
De ez már úgy tűnik
Kiment a divatból.
Az érzés megszűnik,
Az élet másról szól.
De tudd, bárhova is
Sodor majd az élet,
Valahol, valaki
Még mindig szeret téged.
Már távol vagy tőlem
És mégis közel.
Amíg csak élek
Nem felejtelek el.