Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Requiem 56'
Magna Hungaria
Egy Budapesti srác, még tizenhat évesen,
kiállt a térre, hol harc dúlt véresen.
A tömegre lőttek, de semmitől sem tart,
egy független hazáért vállal minden bajt.
Megszállták hazáját tudja már rég,
s felette vörösen lángol az ég.
A kezében fegyver és előre lép,
a géppisztoly hangja a fülébe tép.
Refrén
Nem féltette életét, nem hátrált meg soha
Nem adja fel soha sem, a sors bármely mostoha
Az egész életét egy lapra rakta fel,
Tudja a hazáért most élni vagy halni kell.
Ne feledd el soha, mit ő tett a nemzetért,
Ne feledd el sohasem a tengernyi szenvedést,
A független hazáért géppisztoly hangja szólt
Az egyetlen szent ügyért, hősöknek vére folyt.
A golyók csak szállnak, de semmitől sem fél,
hazáját megvédi amíg csak él.
A fájdalom hirtelen a húsába tép,
s tudja, hogy számára eljött a vég.
Az élete pereg, mely rövidke volt,
s utolsó szava is eképpen szólt.
A hazáért éltem, a szent ügyért haltam,
most megszállók csizmái taposnak rajtam.
De megérte nékem az életem adnom,
Mert hazámat mindennél előbbre tartom..
A barikád mögött már kihalt a tér,
mindenütt holtak, és mindenhol vér.
A hősöknek lelke már aludni tért,
hát gyújts Te is gyertyát a halottakért!
A hazáért éltek, a hazáért haltak,
nem voltak szolgák és nem nyaltak talpat.
A jeltelen síroknál süvít a szél,
emlékük mindig a szívünkben él.
kiállt a térre, hol harc dúlt véresen.
A tömegre lőttek, de semmitől sem tart,
egy független hazáért vállal minden bajt.
Megszállták hazáját tudja már rég,
s felette vörösen lángol az ég.
A kezében fegyver és előre lép,
a géppisztoly hangja a fülébe tép.
Refrén
Nem féltette életét, nem hátrált meg soha
Nem adja fel soha sem, a sors bármely mostoha
Az egész életét egy lapra rakta fel,
Tudja a hazáért most élni vagy halni kell.
Ne feledd el soha, mit ő tett a nemzetért,
Ne feledd el sohasem a tengernyi szenvedést,
A független hazáért géppisztoly hangja szólt
Az egyetlen szent ügyért, hősöknek vére folyt.
A golyók csak szállnak, de semmitől sem fél,
hazáját megvédi amíg csak él.
A fájdalom hirtelen a húsába tép,
s tudja, hogy számára eljött a vég.
Az élete pereg, mely rövidke volt,
s utolsó szava is eképpen szólt.
A hazáért éltem, a szent ügyért haltam,
most megszállók csizmái taposnak rajtam.
De megérte nékem az életem adnom,
Mert hazámat mindennél előbbre tartom..
A barikád mögött már kihalt a tér,
mindenütt holtak, és mindenhol vér.
A hősöknek lelke már aludni tért,
hát gyújts Te is gyertyát a halottakért!
A hazáért éltek, a hazáért haltak,
nem voltak szolgák és nem nyaltak talpat.
A jeltelen síroknál süvít a szél,
emlékük mindig a szívünkben él.
kapcsolódó videók
keressük!
