Titánia:
Zivatar, szökőár, hurrikán,
vad erők, tépjétek szét
Oberont, s e földet szilajon,
s azokat, kik élvezték
nyomorom nézőként!

Legyen itt e föld csak sivatag,
hamuvá omoljon szét!
Feledés borítsa nyomait,
ne legyen e hitvány hely,
hol eszemet elvették!

Oberon:
Csakugyan, goromba sértés,
hiba volt, beláttam rég!
Könyörülj, csak annyit kérnék,
emiatt ne bűnhődjék az egész embernép.

Titánia:
Ha-ha-ha, micsoda szánalmas halandzsa ez!
Bla-bla-bla, te mindig fennkölt szavakra lelsz!
Nagy csapda veled a tündérszövetség,
felmondom, mielőtt bármi jöhetne még!

Oberon:
Nem lesz több viszály,
torzsalkodni kár.
Nem volnék király, hogyha hibámat…

Titánia:
Hé, mi ez a nyálzó nyafogás?
Mi ez a bárgyú gagyogás?
Ugye a női zokogás neked a gyengéd?!

Oberon:
Légy már hozzám gyengéd,
vedd el bűnöm terhét!
Nálad százszor enyhébb
Pokol mélyén a tűz.
Ünneprontón bosszútort mondd, miért ülsz?

Titánia:
Értsd meg hát, nekem már nem vagy tündérkirály!
Megmondtam, nem izgat többé, bármit csinálj!
Mit számít, hogyha a földre zuhan az ég?!
Nincs már ok, amiért kicsit is aggódnék!

Oberon:
Jaj, hát ne csináld! Hagyd már, kimerít e párharc!

Együtt:
Nem igaz, idáig zuhanunk,
zavaros a szellemlét.
Legyaláz naponta ugyanúgy,
ahogyan halandót bár,
sok buta kis ellentét.

Csakugyan, felőlünk jön a bűn,
ezek itt csak átvették.
Vajúdunk önzőn és keserűn,
s haragunk veszélyes vész,
koronás sértettség.
Halálos sértettség.