Mennyország
Rico
Megbilincselt az élet azóta csupa vér a csuklóm
a földi énem eltemetett így az ajtót bekell csuknom már magam mögött
mert a hegek a kezem eltépették a lapokat amikre szívből írtam szerelem
én mindig a jóért mindig a szebb holnapért küzdöttem
az álmok két kezével mert a szerelmet meggyülöltem
feladtam vesztettem mert nem láttam a tükörben az arcom mosolyogni
amíg a fájdalomból szürcsöltem
ugyan miért üvöltsem hogy kinyilt mindkét szárnyam
de ha repülni szeretnék akkor nem bírja a vállam a súlyt a terhet
a múlt a tervet úgy döntötte romba hogy lángra gyúlt a kezdet
a cél az élet volt de vasból volt a célszalag
és én némán néztem végig hogy a papírokra vér tapadt
azt mondták védd magad de a golyó álló mellény kevés
az érzelmi lövéshez mint egy szóból álló rejtvény.
Refr.2x
Kacagva kacsintok bele a kaleidoszkópba
mert már ugy látom a világot mint egy ezerszinű próba
engem a sors a tóba úgy dobott mint egy kavicsot
de már nincs több erőm úszni és már nem kacagva kacsintok.
Én elfogadtam magam olyannak amilyennek születtem
a világnak jeget hazudtam de valójában tűz lettem
magamat fürdettem minden sorban minden füzetben
de rájöttem hogy buktam a sorssal kötött üzletben
vajon hogy éljek melyik arcomat mutassam
hogy ha megdermedt a szív és nincs életkedv a tudatban
mert minden pocsolya amin átkelett ugrálnom
megtanított hogy a könny is csak sok közül egy új álom
a mesékben hiszek úgy csúszok le a felhőkről
mert tudom ahol most vagyok ott gyerkőc lesz a felnőttből
Megint majd újra de amíg markolom a szelet és
a habok betakarnak addig nemérdekel ki szeret,
ki hogy nevet,ki miért hazudott,ki gyűlöl
orvosságot kaptam volna csak hát féltem a tűtől
fejtsd meg az életem legyen szerelem a jelszavad
de a sorozatnak vége az utolsó rész elmarad.
Refr.2x
Kacagva kacsintok bele a kaleidoszkópba
mert már ugy látom a világot mint egy ezerszinű próba
engem a sors a tóba úgy dobott mint egy kavicsot
de már nincs több erőm úszni és már nem kacagva kacsintok.
Minden álom csak egy korty a koszos valóság vizéből
a retusáltat radíroznám de a nyers élet szinétől
én amíg félek addig a menyországért küzdök
talán tényleg megváltoztam vagy csak eltörtem a tükröt (ya)
mellém nem ültök amíg én sem tudom ki vagyok
addig az utcalámpák helyett fénnyel táplálnak a csillagok
amit ma itthagyok holnap elrepíti egy szellő
elrepítenek a szárnyak így a párnám lesz egy felhő
a kisgyerek felnő és majd úgy fog kezet istennel
ahogy veletek nem tette,ahogy játszottak a szívemmel
nem kérek többet majd egy szál rózsát a síromra
mert ha a sorsnál van a labda néha szeretném ha kidobna
pofozzál pirosra de már vasból van a mimikám
megtanultam némán nézni hogy az élet simán kipipál
de ha süt rád a nap akkor éppen esik fennt majd
és a zápor végén rájössz hogy Erik meghalt
Refr.2x
Kacagva kacsintok bele a kaleidoszkópba
mert már ugy látom a világot mint egy ezerszinű próba
engem a sors a tóba úgy dobott mint egy kavicsot
de már nincs több erőm úszni és már nem kacagva kacsintok.
a földi énem eltemetett így az ajtót bekell csuknom már magam mögött
mert a hegek a kezem eltépették a lapokat amikre szívből írtam szerelem
én mindig a jóért mindig a szebb holnapért küzdöttem
az álmok két kezével mert a szerelmet meggyülöltem
feladtam vesztettem mert nem láttam a tükörben az arcom mosolyogni
amíg a fájdalomból szürcsöltem
ugyan miért üvöltsem hogy kinyilt mindkét szárnyam
de ha repülni szeretnék akkor nem bírja a vállam a súlyt a terhet
a múlt a tervet úgy döntötte romba hogy lángra gyúlt a kezdet
a cél az élet volt de vasból volt a célszalag
és én némán néztem végig hogy a papírokra vér tapadt
azt mondták védd magad de a golyó álló mellény kevés
az érzelmi lövéshez mint egy szóból álló rejtvény.
Refr.2x
Kacagva kacsintok bele a kaleidoszkópba
mert már ugy látom a világot mint egy ezerszinű próba
engem a sors a tóba úgy dobott mint egy kavicsot
de már nincs több erőm úszni és már nem kacagva kacsintok.
Én elfogadtam magam olyannak amilyennek születtem
a világnak jeget hazudtam de valójában tűz lettem
magamat fürdettem minden sorban minden füzetben
de rájöttem hogy buktam a sorssal kötött üzletben
vajon hogy éljek melyik arcomat mutassam
hogy ha megdermedt a szív és nincs életkedv a tudatban
mert minden pocsolya amin átkelett ugrálnom
megtanított hogy a könny is csak sok közül egy új álom
a mesékben hiszek úgy csúszok le a felhőkről
mert tudom ahol most vagyok ott gyerkőc lesz a felnőttből
Megint majd újra de amíg markolom a szelet és
a habok betakarnak addig nemérdekel ki szeret,
ki hogy nevet,ki miért hazudott,ki gyűlöl
orvosságot kaptam volna csak hát féltem a tűtől
fejtsd meg az életem legyen szerelem a jelszavad
de a sorozatnak vége az utolsó rész elmarad.
Refr.2x
Kacagva kacsintok bele a kaleidoszkópba
mert már ugy látom a világot mint egy ezerszinű próba
engem a sors a tóba úgy dobott mint egy kavicsot
de már nincs több erőm úszni és már nem kacagva kacsintok.
Minden álom csak egy korty a koszos valóság vizéből
a retusáltat radíroznám de a nyers élet szinétől
én amíg félek addig a menyországért küzdök
talán tényleg megváltoztam vagy csak eltörtem a tükröt (ya)
mellém nem ültök amíg én sem tudom ki vagyok
addig az utcalámpák helyett fénnyel táplálnak a csillagok
amit ma itthagyok holnap elrepíti egy szellő
elrepítenek a szárnyak így a párnám lesz egy felhő
a kisgyerek felnő és majd úgy fog kezet istennel
ahogy veletek nem tette,ahogy játszottak a szívemmel
nem kérek többet majd egy szál rózsát a síromra
mert ha a sorsnál van a labda néha szeretném ha kidobna
pofozzál pirosra de már vasból van a mimikám
megtanultam némán nézni hogy az élet simán kipipál
de ha süt rád a nap akkor éppen esik fennt majd
és a zápor végén rájössz hogy Erik meghalt
Refr.2x
Kacagva kacsintok bele a kaleidoszkópba
mert már ugy látom a világot mint egy ezerszinű próba
engem a sors a tóba úgy dobott mint egy kavicsot
de már nincs több erőm úszni és már nem kacagva kacsintok.
kapcsolódó videók
