[első]
Amikor végre eljön már a vég
És nincs ott a király mögött a nép
Én leszek az aki a másik világba átlép
Itt lent kísértek, a sok ember rám néz
Akkor megtörténik minden, árvíz, tűzvész
És nem tart tovább a végtelen tűrés
Bejárom a várost, és a szemükbe nézek
Akármit is csinálsz, hiába is kéred
Hogy ne okozzak semmit ami neked rossz
Mert ígéretet tettem, hogyha majd kiszabadulok
Nem feledek semmit amit nekem a börtön adott
A próbatétel megvolt, most már szabad vagyok
Árnyékként valahol még megpillanthatod lelkem
Csak nézz a tükörbe és láss ott meg engem
Azt kapjátok vissza amit ti adtatok nekem
Nekem nem kell már aggódnom, hogy végül nyerek, vagy nem

[második]
Leszállt már az éj vérben forgó szemek, lépek
Engem nem világosítottak fel, hogy embert ölni vétek
Nem érdekel mit kértek, gonosz vagyok tudod jól
Meghaltam nem volt nagy baj, de kibasztak a pokolból
Itt vagyok, visszatértem, nem várt rám a piros szőnyeg
Üres vénák, üvegszemek, belőlem meg szörny lett
Falak között suhanok, léptem nem kísérik hangok
Aztán rettegsz majd ha jövök, dühös vagyok, mind meghaltok
Én csak röhögök, hogy megtehetem kis picsákat rémisztgetek
Ha túl vagyok már négyen, akkor gyerünk, jöhet még 10 gyerek
Beköltözök az életedbe, azt játsszuk amit én képzelek
Csak nézegesd a két szép szemed, a tükörre írogatok
Neked öröm, ha recskázol, nekem ha gyerekeket riogatok
Egy árnyékként élem halálom, meghálálom a sok jót
Síromhoz visszajárok, hogy megsirassam a koporsót

[refrén]
Kiszabadultunk, más alakban tértünk vissza
Ez a hat gonosz lélek a véreteket issza
Gonosz ez a világ, ez okozta halálunk
Nem tudtok rólunk de mi, köztetek járunk
Kiszabadultunk, más alakban tértünk vissza
Ez a hat gonosz lélek a véreteket issza
Gonosz ez a világ, ez okozta halálunk
Rejtőzhettek bárhová de mi rátok találunk

[harmadik]
Ez nem egy Walt Disney mese, holmi idióta Casper
Szabadon engedett valódi szerepek a Plague és Disaster
Én leugrottam a hídról, de már nem érzek semmit
Csobbant a testem, a bosszúvágy felpezsdít
A rothadó hulládat apró darabokra törném
Még csak azért nem tettem meg, mer meggátolt a törvény
A szobádban várok, gyere csicsikáljál kicsi srác
Feküdj le szépen de fogalmad sincs mit csinálsz
Lecsukod a lámpát, de nem tudod mi vár rád
Az álom lassan átjár, megsuhintom a párnád
Milyen aranyos, ahogy fekszel, ahogy pislogsz
De ha elalszol úgy döglesz meg, hogy sikongatni is fogsz
Lassan, a lepedődet a torkod köré tekerem
Én élvezve szeretem vérben fürdetem a tenyerem
Kegyelem sikoly zene füleimnek, az életjelek el tűnnek
A levegővételek szűnnek
A halálod beállta, három óra negyven
De még nincsen minden rendben
Te nem maradhatsz egyben
Minden porcikádat felaggatom a fára
Hogy anyád reggel a fiacskája hulláját csodálja
Ne aggódj, tudom, hogy hiányzik már hölgyem
De, ne sírjon többet vagy, utána küldjem?!
A legszebb az egészben, ahogy vérben jársz
És hogy itt vagyok melletted, de te, mégsem látsz

[negyedik]
Mikor azok erőszak és az eredmény 4 halott
Átok születik de ez átok most én vagyok
Túlvilágról az élőkhöz visszajárok
Nem érdekelnek ha látok, nem segítségért kiálltok
Csak bosszúra vágyok, bár nem vagyok már ember
Csak ektoplamza mögött egy gyilkos szemmel
Állok, mikor a tükörbe nézel
Hátrapillantva csak borzongást érzel
Vér folyik a falakból a tárgyak mozognak
Megváltozik az arca a szobában a szobornak
A helyén most már az én arcomat látod
A telefonból is az én hangom szól hozzád most
Aludni sincs már merszed a sötétben fekve
Hangokat hallasz a lakásban minden percbe
A szobádban állok, elsuttogom neked
Halálának oka csakis öngyilkosság lehet

[refrén]

[ötödik]
pokol mély bugyra zúzna szét végre
Az utolsó jótétnek is, kifolyt a vére
????????????????????????????????????
A pórázból a láncba, nem kaptam, én nem
Kéjesen tépem szét, nem figyel rám gazdám
Lucifer börtöne, nem szab testem szétszáll
Halvány pislogtató, asztrális lények
Sok humán féreg, kell nekem széttépem
Úgy vélem az éjjen át, sötétben járok
Fogaim csikorgatom, hang földinek fájjon
Metamorf kor, rombol nyomomban
A vakkantásom, pestis ugatásom dönt romba
Pontról pontra már mögötted lépek
Elönt a méreg, jósolták a vének
Népek, országok, az emberi faj
Bánják dühömet, tekintetem szétmar

[hatodik]
Ma végre kitörtem a hús börtönéből
Már nem gátol a csont sem nem félek a sötéttől
Hívom magamhoz az árnyék világot
A seregünkkel ezt a fertőt leigázzuk
Hulljon minden hitetlen feje a porba
A portál már nyitva, a láncok lerázva
Békjó levetve, a szeánsz megkezdve
Tekintetem parázslik élő lelkeket keresve
Ki keres, az talál, az ítélet halál
Leheletem méreg mint az áldozati inhalál
Kínok kínját kiállva kiáltva
Hiába sikoltasz már minden hiába
Szenes tested a pokol majd kihányja
Peremen maradsz, téged már nem visz el a bárka
Tovább élem örök létem ébren
S maradok szellemként sötétben, éjben

[hetedik]
Majd hatan elindulunk, senki sincs biztonságban
Szenvedés, kínlódás, álmatlanság van
Poltergeist kopog a koromsötét házban
Nem véd meg semmi, lehettek akárhányan
Eljön a reggel és menedéket nyújt
De a Nap már újra megy le és valami lesújt
A kripta nyitva, de nem rátok vár
Mi várunk rátok míg el nem jön a halál

[2x refrén]