Seymour:
Te vagy a legfantasztikusabb lány,akit én ismerek.
Audrey:
Igen Seymour?
Seymour:
Én már régóta elakartam neked mondani,hogy a...hogy a rúzs mögött és a....és...úgyszólván
Audrey:
Igen,Seymour?
Seymour:
Nyisd ki szemed,
mosd le magadról
a festékeket
a rúzs a múlté
az arcod mutasd
nem kell a púder
nyugodj meg hát
már minden oké.
Hirtelen Seymour
melletted áll,
Nem kell már félned
ő nem kiabál
itt van hát Seymour
és nem hagy el már
ő megért téged
s csak terád vár.
Audrey:
Soha még senki
nem volt jó hozzám
anyám szegény volt,
apám halott.
Soha még senki
nem volt ily kedves
és az első srác
meg is kapott.
Együtt:
Hirtelen Seymour
mellettem/melletted áll.
Nem kell már félnem/félned
ő nem kiabál.
Itt van hát Seymour
és nem hagy el már
ő megért engem
csak énrám vár.
Seymour:
Mondd ez az érzés
örökké eltart
mondd ami rossz volt
elfújja a szél.
Audrey:
Ó édes Seymour
ez még ijesztő.
Az örök vesztesnek
egy csodával felér.
Együtt:
Hirtelen Seymour
mellettem/melletted áll.
Nem kell már félnem/félned
ő nem kiabál
itt van hát Seymour
és nem hagy el már
ő megért téged/engem,
ő megért téged/engem,
ő megért téged
boldogság vár.