Virágok között temetjük Dózsát,
Én is viszek a sírjára rózsát.
Jönnek utánam egyre többen,
A nyájas nyájnak a nyála fröccsen!
Kedves pribékek állnak körbe,
Szelíden tiporják a testet a földbe,
És én hiába döngetek kaput, és falat.
Góg és Magóg néma marad!
De a demagóg eb, csak ugat, és ugat!
De a demagóg eb, csak ugat, és ugat!
De a demagóg eb, csak ugat, és ugat!
De a demagóg eb, csak ugat, és ugat!
Óh, üvöltesz Te is, ha másképp nem megy,
Vagy, mert fáj, ha a pofádba tenyerelnek!
De hiába ordítasz bármilyen nagyot,
Túl kiabálni úgysem tudod!
Mindent megígér, bármit bemesél!
Csak beszél, és beszél a zászlók alatt,
Csak ígér, és dicsér, hogy milyen jól halad.
Ö a mellét döngeti Te meg a falat:
Amelyik kutya ugat, az harap, harap, harap!
A demagóg eb, csak ugat, és ugat,
A demagóg eb házát őrzik az urak,
A demagóg eb nagyokat múlat,
És én csak röhögök rajtad!
Pedig kamu az egész, és észre sem veszed,
És én csak röhögök rajtad, de beveszed,
Pedig kamu az egész, és észre sem veszed,
És én csak röhögök rajtad, mert vezetek.