Pardon, Pardon, bocsánat főnök úr,
Hogy élek, hogy éget, oly olthatalanul.
És hogyha itt áll, és diktál,
én ébren álmodok párdon.
Egy paksaméta vár az asztalon,
Sok akta, nagy papír halom.
S benne feltünik sok furcsa szó,
Mely számomra oly untató.
Na hipp, na hopp,
Kidobom a sok papírt.
Mit annyi fő,
És alminiszter írt.
Óhhh.
Pardon, Pardon, bocsánat főnök úr,
Hogy élek, hogy éget, oly olthatalanul.
És hogyha itt áll, és diktál,
én ébren álmodok párdon.
Kávét főzök én, az oly finom,
Óh, édes, és erős bizony.
A főnökúr azt mondta, jaj szivem,
Nem alszok el ettől sosem.
Na jó, Na jó, ma szófógadó leszek,
A kávéjába altatót teszek.
Óhhh.
Pardon, Pardon, bocsánat főnök úr,
Hogy élek, hogy éget, oly olthatalanul.
És hogyha itt áll, és diktál,
én ébren álmodok párdon.
Rajtam Pery Leen, új szoknya van,
Megbámulják azt oly sokan.
A blúzom is egy klassz, friss módell,
A főnök úrnak mégse kell.
Majd észre vesz, és bikinim oly szerény,
Ha ajtajáig toppanok be én.
Óhhh.
Pardon, Pardon, bocsánat főnök úr,
Hogy élek, hogy éget, oly olthatalanul.
És hogyha itt áll, és diktál,
Én ébren álmodok párdon.
A fönök úr szerint, az kincset ér,
Ha egy titkárnő nem sokat beszél.
Hát rendben van, nem szólok,
Annyi baj, de néma mégsem lettem mint a hal.
A főnök úr elájul azthiszem, mert
Így szólít az értekezleten:
Páráppáppárárá, Párárá, Párárárárá,
Párárá, Párárá, Párárárárárá, Párárárárá:
Csak ennyit akartam mondani.