Ella:
Azonnal visszaadnám minden pénzét,
Ha találkoznék Lord Babberley-vel.

Donna Lucia:
Nem hiszem, hogy elfogadná...

Ella:
Miért?

Donna Lucia:
Mivelhogy szándékosan veszítette el.

Ella:
Igen-igen, ez így lehetett,
Az ifjú Lord minket nagyon szeretett.
Sajnálta szegény papát kétségtelen,
De miért utazott el oly hirtelen?!

Donna Lucia:
Talán egy érzés lelkét megzavarta,
Önmaga elöl elfutott.
Nem mert belekezdeni a harcba,
Mert szemedből olvasni nem tudott.

Ella:
Más lett volna meglehet a vége,
Ha tudta volna, hogy rajongok érte.
Ó bárcsak ne lenne férfi a földön!

Donna Lucia:
Az élet akkor fabatkát sem érne!
Bármit mond más,
Jajj ne hallgass rá,
Az életben legjobb: A szerelem!
Amúgy sem tart az egész soká,
Hát úgy intézd sok bánat ne legyen!
Miért mondja rám majd az unokám:
Nem tudtál élni jó nagyanyám!
Hát bármit mond más,
Jajj ne hallgass rá!
Az életben legjobb: A szerelem!

Ella:
Nénikém ez a jótanács,
Bölcsességedből fakad.

Donna Lucia:
Nincs ebben semmi bölcsesség,
Csak egy kis tapasztalat!
Volt egyszer egy ifjú hadnagy,
Ha táncba vitt szerelmesen,
Biztos voltam, hogy még az nap,
Meg is kéri a kezem.
Tudtam azt, hogy imád régen,
Vágyódva felém hajolt,
De nem szólt egy árva szót sem,
Mert egyszerűen: gyáva volt!

Ella:
És mi történt másnap?

Lucia:
Másnap az ezred parancsot kapott,
Hogy Indiába induljon legott,
Mindörökre elvitte az ezred,
Bölcsességem alapköve: ez lett!

Ella:
És azóta nem is szeretett a néni senkit?

Donna Lucia:
Hát akkoriban még én is olyan ábrándos kislány voltam, mint te most.

Ella:
Bármit mond más,
Jajj ne hallgass rá,
Az életben legjobb: A szerelem!
Amúgy sem tart, az egész soká,
Hát úgy intézd sok bánat ne legyen,
Miért mondja rám majd az unokám:
Nem tudtál élni, jó nagyanyám!
Hát bármit mond más,
Jajj ne hallgass rá,
Az életben legjobb: A szerelem!

Együtt:
Miért mondja ránk, majd az unokánk:
Nem tudtál élni jó nagyanyám!
Hát bármit mond más,
Jajj ne hallgass rá,
Az életben legjobb: A szerelem!