[1. Versszak]:

Megint egy életjel, oly rég láttalak már
A szívem mint a romhalom, téglák alatt vár..
Ez most nem a rímekről szól, hanem csak Rólad és rólam
Hogy az eddig ki nem mondott tiszteletemet lerójam
Felsorolni is nehéz azt a sok jót, amit köszönhetek
Próbáltál felkarolni, de maradtam egy örök gyerek
Tüzeddel tápláltál, de nem akartam megégni
Nem tudtam, hogy mit érezhetsz, csak várni és csak remélni
Kis lépésekben váltam egy egészen új emberré
Sokat hibáztam mégis, bárcsak jóvá tehetném
A fejem lágya lassan benő, eltelt negyed évszázad
Mint a nemes borok, korral érünk, itatnám a szép szádat
De az a két borospohár többé már nem koccanhat össze
Emlékképek között bolyongok, a kérdés: velem jössz-e?
Tegyünk egy sétát a múltba, hogy is kezdődött..?
Kisugárzásod az első pillanatban meggyőzött..
Úgy éreztem szárnyalok, hogy minden rossz elkerül
Ha a nap sugarától arcod mosolyra derül
Mióta egymásra talált a napfény és a jég
Megindult az olvadás és a kölcsönös függőség
A jobbik felem lettél, a mélyből felemeltél,
A tettek mezején mindig bölcsen szerepeltél,
Mindent megtennék, hogy miattam több könnycseppet ne ejtsél,
A vágyunk óceánján hajónkat ne érje szél..

[Refrén]: (2x)

Csak a szépre emlékszem..
Ketten együtt, kéz a kézben..
Minden vihart átvészel egy ölelés..
Csak a szépre emlékszem..
Felejthetetlen élmények,
Más már nem számíthat, csak te meg én..

[2. Versszak]:

Csak a szépre emlékeznék,
De a régi énemet már szétszedték
A régi éveim hosszú sora, az élet néha mostoha
(Negatív példává váltam amit már nem követnék soha)
A gyerekkori rossz emlékek az agysejtekkel pusztulnak,
A múlt ilyen emberré tett, ez sokaknak már túl durva
Karácsony éjjelén, tinédzser korunkban
Mennyien bóklásztunk, vettünk a poharunkba még egy italt
Az is melegít, jobb mint a pokróc
Legalább addig sincs a torkomban a gombóc..
A családommá váltak a barátok és a terek,
Tudtam ha hazamegyek senkivel sem beszélhetek..
Éjszakai bárok váltották az otthon melegét,
Soha nem hittem volna, hogy egyszer megérem az idejét
Amikor valaki a figyelmességével kitüntet
És megmutatja milyen szép egy igazi ünnep..
Jöttél és rabul ejtettél, azóta el nem engedsz,
Éjjel azt álmodom, hogy hazajössz és végre felébresztessz
Riadtan kelek, a valóság gyötrelem a négyzeten
Többé nem titkolom: benned lelem végzetem..
Nyugtatom magam, hogy még nem lehet veszett fejsze nyele
Csak most jöttem rá mit jelentesz, hogy törődjek bele?
Itt még nem érhetne véget, előttünk sok naplemente,
A napraforgós domboldalon ránk esteledhetne...

(Ránk esteledhetne.. A napraforgós domboldalon ránk esteledhetne..)

[Refrén]: (4x)

Csak a szépre emlékszem..
Ketten együtt, kéz a kézben..
Minden vihart átvészel egy ölelés..
Csak a szépre emlékszem..
Felejthetetlen élmények,
Más már nem számíthat, csak te meg én..

(Csak a szépre emlékszem...)