Agyadban lüktet, zakatol a véred
Ki tudja, hol jársz, nélkülem érkezel
Rongyaim téped, az adagodat kéred
Szeretni próbálsz, egyedül élvezel
Hangok, vad álmok,
Harangok zúgnak a lelkedért
Nehezen jött és nehezen múlok
Nyirkos az ágyad, hideg vagy, mint a jég
A múltad a jelened a semmibe hullik
Az ölelésemtől olvadsz fel már rég
Érzed, eléred, nem érted, miért nem foszlik szét
Hol az a lélek, amiben élek, hol az a tűz,
Ami nem éget el
Hol az az álom, amire vágyom
Hiába szárnyalok, nem érem el.