Süt a hold, mint rég.
A világ oly szép,
Tavasz este lenge szellő.

A világ oly szép,
Szememen könny ég,
De csodás is volt ez rég.

Az ajkam még piros volt,
Szívem fehér.
Valcert dalolt az ifjú vér,
És virágról-virágra röppent a szám.
Lepkeként, friss méz után.

De minden csók egy rózsa,amely lehull,
S új bimbó nem nyílik a lomb alól.
Szívünknek kis kertje kifosztva rég,
S nem zsendít rózsát ott többé az ég.

Jöjj vissza csókos ifjú nyár,
Egyetlen éjszakára bár,
Lennék, mint hajdanán,
Víg, ifjú Don Juan,
Szívem csak egynek nyújtanám.

Jöjj vissza csókos ifjú nyár,
Egyetlen éjszakára bár.

Nem futnék száz után,
Csak egy kislány után,
Örök tavasz ragyogna rám.

Tavasz est oly lágy,
Csupa titkos vágy,
Csupa bűvös, drága fantom
Csak a holdfény tán.

Suhanó szép lány?
Mi az ott a fák során?
Tán Te jársz ott szép Annien,szép Lycikám, Ivonne, Colette
Jertek felém!

Mind itt vannak,
Kikért e szív lángra gyúlt.
Kísért a szép, drága múlt.

De minden csók egy rózsa,amely lehull,
S új bimbó nem nyílik a lomb alól.
Szívünknek kis kertje kifosztva rég,
S nem zsendít rózsát ott többé az ég.

Jöjj vissza csókos ifjú nyár,
Egyetlen éjszakára bár,
Lennék, mint hajdanán,
Víg, ifjú Don Juan,
Szívem csak egynek nyújtanám.

Jöjj vissza csókos ifjú nyár,
Egyetlen éjszakára bár.

Nem futnék száz után,
Csak egy kislány után,
Örök tavasz ragyogna rám.