Nekem többé már nincsen kedvem
A kék tengerben úszni, azt hiszem
Ők úsznak a boldogságban
A rózsaszín fátylon túl nem lát tova
Egy sem, pedig mennyi kincsem
Ragadt lenn a homok makacs alján
Nézem, hogy fürdőznek az emberek
Meztelen és bután
Most tényeg ne
Ne zavarj
Kérlek, hagyj mennem
A hullámok összecsapnak
A fejem fölött, érzem az időt
A súlyát, a testem mámorát
Ahogy beleringatja magát
Érzem, hogy majd megfagyok
Itt a nap tüzén a tengerparton
Ahogy hozzám érsz,
Jégcsap lehel rám, te vagy a tél
Nekem többé már nincsen kedvem
A kék tengerben úszni, azt hiszem
Ők úsznak a boldogságban
A rózsaszín fátylon túl nem lát tova
Egy sem, pedig semmi sincsen
Olyan biztosan, mint ami amott túl van
Ha neked ez szélcsend
Akkor bősz hullámokat ver a szívemben