Nevetnék, hogy ha tudnék,
de mindenűt csak a keserűség.
Mint egy hamissá vált dallam,
úgy száll az arcunkba halkan.
Ne bízz a mában,
az emberekben, a legjobb barátban.
Ne bízz a sorsban,
hiszen úgy is meg van írva.
A jövő bizonytalan,
az emberiség már gép,
úgy érzem a tiszta erkölcs
ELVESZETT RÉG!
Neked ez így jó,
nekünk még nem,
Megváltozol majd,
RÁJÖSSZ ÉRZEM!
Neked ez így jó,
nekünk még nem,
Nézzél magadba mélyen!
Mondják lesz majd egy szép új világ.
Lehetetlen, egy nagy hazugság.
Mondják jobb lesz az új nemzetünk.
Szerintem lassacskán, ELVESZÜNK!
Nevetnék hogy ha tudnék,
talán egyszer boldog lehetnék.
De rám tör egy érzés,
nem látom ennek a végét.