/Yugo/

Tényleg sajnálom hogy ez történt de még jobban hogy mi lettem
hogy magányomba fordultam meg az ellen ki hitetlen
a létezést is tagadtam nem érdekel hogy mit mondasz
én elléptem már töled el nevezz hazugnak
de rájöttem hogy jobb így többé nincs mellettem korlát
és ha elesek majd felállok én leszek saját támaszom már nem követem a hordát
hűség ez a papírnak meg neked mert te érzed
szabadnak születtem és lázadok az igazért mit sokszor én is áttélek
mint mocskos szádból hazug szó csak megváltás a reményhez
Hallgass!! tágra nyílt már minden ajtó
édes mosollyal a csábítás meg átlépni a másikon a fajtámnak ez bántó
szívtelen szerelem de régen ez is jó volt most már émelyeg a nyomrom
könnyen valtozik a világ ha a hajón nincsen horgony
téves érintés a kéznek fáradt minden mozdulat
másnak látnak minket érthetetlen vad románc
két ázott szem a végén mindenből csak ez marad
vajon jön egy új majd holnap? vagy szimplán lángra gyúl a harag
lángra gyúl a harag...

/Rico/
Refrén:
Nem követem a hordát, nem világítok a képedbe
sötét az égbolt, de a napkeltével ébredj te
belátom szép volt, de mára bele fáradtam
a tények ellen érvelni már sajnálom hogy lázadtam
megmutatom most is amit érzek rég nem változik
mert úgy alszik a srác hogy közben arról álmodik
amit nem kaphat meg, amit nem érez bárkibent
mert a szív szabálya is egy rosszul megírt házirend

/Rico/

Én annyi könnyet facsartam ki hogy elázott minden lapom
de amit igazából ézrek azt most inkább szívban hagyom
az élet meg ütött aztán megtanított sírni
és én azt hittem hogy jobb lesz hogy ha megtanulok szívni
ma már belátom hogy a pillanatok képek
mert amíg te el futsz én egy helyett kettöt lépek
feléd hogy érezd már nem kellenek a könnyek
de édesanyám szerint amíg fáj és sírok könnyebb
akik el löktek most már segíteni akarnak
akik hallgatták a szívem de nem érezték a tartalmat
tudnék halkabbat de már szíven szúrtak sokan
a kezeim el haltak és már nincs erőm hogy fogjam
a fejemet megint inkább rögzítem mit érzek
amit szeretek és tetszik meg hogy egy lány miatt vérzek
ilyennek születtem és ez már évek óta gyűlik
amit a vállamon cipelek a súly a fajdalomtól bűzlik
gyere szagold meg hogy ha jó az orrod levágod
hogy az én sebem még túl nagy majd egyszer belátod
gyere szagold meg hogy ha jó az orrod levágod
hogy az én sebem még túl nagy majd egyszer belátod


/Rico/
Refrén:
Nem követem a hordát, nem világítok a képedbe
sötét az égbolt, de a napkeltével ébredj te
belátom szép volt, de mára bele fáradtam
a tények ellen érvelni már sajnálom hogy lázadtam
megmutatom most is amit érzek rég nem változik
mert úgy alszik a srác hogy közben arról álmodik
amit nem kaphat meg, amit nem érez bárkibent
mert a szív szabálya is egy rosszul megírt házirend

/Artos Csaba/

Ki átkozottak akik már mozogtak eleget
nem futok csak könyedén lebegek
a fellegek nevetnek a nap életet ad
ez az én szigetem, otthonom a pad
rajta két monogramm szívben szerelem
a zsúfolt városban a saját szegletem
szebb lettel a lelkem tükrében
a szénakazal helyett a tűt kértem
a tűz tétlen ha nem kap oxigént
fürdésnél tudod meg a kosz mit ért
tiszta vagyok de nincs purgatórium
a munkám miatt bírja a súlyt a pódium
opium önbutítás más a lét
Csé azt veszi el amit maga kért
a magvakért küzdök nevelem az erdőt
ez nem csata a győzelem eldölt

/Rico/
Refrén:
Nem követem a hordát, nem világítok a képedbe
sötét az égbolt, de a napkeltével ébredj te
belátom szép volt, de mára bele fáradtam
a tények ellen érvelni már sajnálom hogy lázadtam
megmutatom most is amit érzek rég nem változik
mert úgy alszik a srác hogy közben arról álmodik
amit nem kaphat meg, amit nem érez bárkibent
mert a szív szabálya is egy rosszul megírt házirend