Én csak vitorlázom széles tengereken,
Magányos szívek között át az életen,
Mögöttem viharos múlt, egy kicsit hosszúra nyúlt,
Most mégis csendesebb vizeken vezet az út.

Kérlek, soha ne félj, mert nekem te vagy a szél,
Ami hajt, ami űz, már nem csak szenvedély.
Nálad kikötnék végleg, érzem közel a cél,
Mielőtt rám talál az éj

A végtelen most már csak az enyém
Mióta itt vagy velem, nekem te vagy a fény
Sosem éreztem még, hogy végleg maradnék
De a szívem mélyén már te vagy az első

Még féktelen az a vágy, ami hajt
Mégis van egy érzés, ami melletted tart
És ha én mennék el, többé ne engedj már soha el,
Ami kell, melletted megtaláltam már.

Megfakult képek már az asztalon,
A szél most lesöpör mindent, én mégis hagyom.
Meg nem álmodott álmokat már nem keresek.
Tovább már nem utazom, az út hozzád vezet.

Kérlek, soha ne félj, mert nekem te vagy a szél,
Ami hajt, ami űz, már nem csak szenvedély.
Nálad kikötnék végleg, érzem közel a cél,
Mielőtt rám talál az éj.

Én csak vártam, és vágytam, hogy egyszer végleg itt leszel
És minden az, ami fájt, most végleg eltűnt. És én ezerszer is
Újra gondolom, és mindig újra álmodom
Azt a percet, amitől más lesz a holnap
És rájöttem, hogy örökké tarthat.
Minden nap újra látom, s minden nap azt kívánom,
Hogy én legyek az, aki téged ismer
Szavak nélkül tudjam, mit érzel
Tanítsd meg, hogy érezzek, és hogyan szeresselek
És soha ne kelljen átélnem többé,
Hogy kihűlt párnák közt kereslek.

A végtelen most már csak az enyém
Mióta itt vagy velem, nekem te vagy a fény
Sosem éreztem még, hogy végleg maradnék
De a szívem mélyén már te vagy az első

Még féktelen az a vágy, ami hajt
Mégis van egy érzés, ami melletted tart
És ha én mennék el, te ne engedj már soha el,
Ami kell, melletted megtaláltam már.