Kocsmárosné, de savanyú a bora,
Olyan, mint a valóságos vadalma.
Kocsmárosné, cukrozza meg a borát,
Adja nékem feleségül a legszebbik leányát.
Kocsmárosné de ugat a kutyája!
Nem jöttem én lopni az udvarába.
Hanem azért jöttem az udvarába,
Babám hangját hallottam a csárdába'.
Szegfűre szokott a harmat leszállni.
Este szoktam a babámhoz eljárni.
Hajnal hasad, lovam fején a kantár,
Így jár aki szép szeretőre talál.
Barna kislány megy az Isten házába,
Kék nefelejcs nyílik az ablakába'.
Imádságos kiskönyv van a kezében,
Tündérország szerelme a szívében.
Dombon van az újabdai kistemplom,
Te vagy benne a legszebb kislány, galambom!
Úgy elnézlek, te gyönyörű virágszál,
Azt sem tudom, hogy a pap mit prédikál!