Elmentél egy hideg éjszakán,
Mikor fölébredtem,
Te messze jártál már,
Nem maradt más csak a fájdalom,
És néhány kép az asztalon...
Refl:
Mindig varok rád,
minden éjszakán,
Szívem tiéd,
Örzom emléked,
Veled álmodok,
Fogd még kezem,
Hallom hangodat,
Suttogó szavad.
Elmentél és szótlanul itt hagytal,
De örökre a szívembe maradtal,
Azota örzöm az emléked,
Magamhoz ölelem a fényképed,
Szemebe a könny csorog,
És mindig csak rád gondolok,
Bárcsak tudnam miért van így,
Miért örvend a sok irigy
Töled várom, hogy felvidíts,
De a szíved teljesen bilincs.
Refl
Fájdalmat érzek a szívembe,
De elrejtem mélyebben,
Most bevallom: várlak még,
Mert nem múlik a szenvedély,
Ha beköszönt majd a hideg tél,
Jó volna hogy itt lennel,
Hideg lesz az ágyamba,
De velem leszel az álmomba,
Megbocsájtanám, hogy elmentél,
Látod most a szívem kér.
Refl x2