A legszebb szó / Halálos Tavasz
Karády Katalin
Már ismerem a legszebb szót,
De csak így csendesen merem kimondani Önmagamnak…
Szeretlek.
Elmondom százszor is egymás után...
És mindíg új hangja van a szónak, és mindíg hallom…
Akkor is ha Szinházban vagy Emberek közt vagyok,
Ha egyedül megyek az utcán…
És akkor is ha alszom…
Mintha a Jóisten a szivemre tette volna ezt a csöndes kis szót…
Mint valami tárgyat, mint egy darab parazsat…
Mint valami furcsa kis ékszert…
Csak az Enyém, senki másé, Enyém ez a szó…
Ezt Nekem, csak Nekem hordták ezt a hangok és betük...
Ezt senki más meg nem értheti.
Nincs (teste?).
Szeretlek.
Szeretlek.
(Halálos Tavasz)
Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte
E csillagos mély, forró május este.
Mert ahogy ott csendben álltunk
Lassan összeért a vállunk.
Váratlanul rohant reánk vágyunk, ez a furcsa láng,
Oltsd el hamar, oltsd el hamar, mert már a húsomba mar.
Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte
E csillagos mély, forró május este.
Mert ahogy ott csendben álltunk
Lassan összeért a vállunk.
Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte
A lelkünk egybe forrott akkor este.
Vadul, némán fogtuk egymás kezét
És ezt te már nem téped soha se szét.
És ezt te már nem téped soha se szét.
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Polgár Tibor
szövegíró: Nadányi Zoltán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 16259