"Látja mit csinálnak ott?....A tollak, odaadják a tanszék egy tagjának
aki életre szóló erdményt ért el.
Mit lát ebben John? Elismerést
probálja a teljesítményt látni
John nem koncentrál!!!

/Áde/

A feladat kiosztva Esszét írni külön posztra hogyha szükséges
egy záporban az esőcsepp is mellékes
két lélek egymás mellet ebben az esszében is eggyé lesz
maszírozd a papíron mert így valamit szebbé tesz
csak pár pillanat erejéig a csontom velejéig hatott
dicséretek halmazára SzSz ezzel mattot adott
hozzám vághatsz egy szar rakást de mi kelti ezt a hatást
taposhatom ezt a parázst megégeti a talpam
varázst érzek uralkodik az érdek de nem rajtam
barátaimat meg martam hidd el hogy nem akarom
a szemétséget villával falom vallomásom az asztalon
csak hogy álmaim elérjem hosszabb legyen az én karom
minél többet gondolkozok annál biztosabb vagyok
aki aurámba lép abba sajnos belemarok
szóval gyónok egy esztétikus eszszének vannak még foltok
de én hímzek sebzett szívben tüzet oltok
dísznek a rimek a bíró már hármat sípolt
még a legszebb ruhákon is van egy fájdalmas kínfolt
a zárkózottság elhagyásra késztetett a reppre
ilyen is volt lélegzetet véve vallomástol kezdve
már megbántam nyíltan írok nem hazugságot
két kis város ilyen okán vonod a tanulságot
hiába nézed távcsővel a világot 'szónok érvel'
a fokusz pontot jobban látod késöbb lehet a te hibád
hogy a szemed sarkából szép lassan elveszik a világ
hogy a szemed sarkából szép lassan elveszik a világ...

Refrén:
/Áde/
alkotni egyszerű de mögé látni nehéz
nem kell csak két betű érted miről szól az egész
esszémet egy évig írom fehér krétával a táblára
érzések tükre szócsoportok magán zárkája
/Muki/
alkotni egyszerű de mögé látni nehéz
nem kell csak két betű érted miről szól az egész
esszémet egy évig írom fehér krétával a táblára
érzések tükre szócsoportok magán zárkája

/Muki/

Te nem hinnéd hogy az utcán megy melleted egy költő
koporsoja a bölcső és a hátán is el vinné elintézni mint a legyet
csakugy egy csapás alatt mint a szószólok az esszét könnyen meg lehet
de én biztos leszek abban hogy mindent beleadtam
jó irányban haladtam amit lehetett feladtam
hogyha kellet falaztam Muki nem szende mindig fair volt aki
rám ezért meg orrolt nem hitt a szavamban
de most bátran kijelentem ez a szöveg és a többi
a valóságot tükrözi a kiváncsiság vezetett idáig el az úton
a kezem mindig büszkén nyújtom
füstként szálló tervem alá csak a parazsat gyújtom
be elötted hogy lásd ahogy az emberek is egymást
pusztítják el a pénzért akinek nincs az már leprás
ez meg változhat de csak a negatív irányba
hiába szóltam előre akinek nem tetszik el távozhat
a színtérről ahol a szószólók a bíra ez nem líra hanem eszszé
szemléletünk válik szebbé Áde Muki közös tervén tanultuk meg most a leckét
hogy mi nem váltunk meg semmit így vallunk egy közös eszmét.

Refrén:
/Áde/
alkotni egyszerű de mögé látni nehéz
nem kell csak két betű érted miről szól az egész
esszémet egy évig írom fehér krétával a táblára
érzések tükre szócsoportok magán zárkája
/Muki/
alkotni egyszerű de mögé látni nehéz
nem kell csak két betű érted miről szól az egész
esszémet egy évig írom fehér krétával a táblára
érzések tükre szócsoportok magán zárkája

/Áde/

szavam súlya össze roppant most könyvem könnybe tocsant
ez torpant az koppant kicsit a múltba szippant
ez hibbant de én azt mondom csak naív
látomásból tanultam meg hogy az élet mire tanít
kapzsiság elvakít de az öröm sem tart örökké
sok verejtékbe tellet reppem kérlek gyümölcsözzé
csapkodott a tudat tanulság mutatott utat
elmosott írás fölött hallom édesapám a hangodat
értsd meg amit mondok soraim mögött vajon mi rejlik
a zene az megmarad de a szerzőt az el felejtik
ez válasz amit ujjabb kérdés követ megmozgatok minden követ
csak majd legyen aki követ
sok ember kérdezte már nekem mit jelent a mencsvár
itt az esszénk hallgasd végig csak legyen aki szelektál
próbálozni lehet én úgy sem értem mért kap az
ha magyart hallgatsz szar vagy ha csinálod még szarabb
nektek vallok érzelmekről szerelemről csalódásról
erről szól az én kis firkám csak erről semmi másról
A-tól Z-ig nekünk már túl nehéz a skála
simán leszek röhej tárgya ha ez a boldogságom ára
a gem kapocs a kezemben Mukiéval össze tűzöm
nekem úgy zárul az esszém hogy a SzóSzólót betűzön
Jah...ez az én esszém

Refrén:
/Áde/
alkotni egyszerű de mögé látni nehéz
nem kell csak két betű érted miről szól az egész
esszémet egy évig írom fehér krétával a táblára
érzések tükre szócsoportok magán zárkája
/Muki/
alkotni egyszerű de mögé látni nehéz
nem kell csak két betű érted miről szól az egész
esszémet egy évig írom fehér krétával a táblára
érzések tükre szócsoportok magán zárkája