/San/
Ez az egyetlen kezdet, ez az egyetlen végzet
Ez az egyetlen hang, mi a szívemből ébredt
Egy élettel egyetlen egy lélekkel egyetlen
Egyetlen pillanat most mivel rezdültem
És szenvedve születtem a Földre tett teremtőm
Mint súlytalan levegő, az első slukk levegő
Az egyetlen anyától, az egyetlen apától
Egyetlen szavától az eleven világból
Hol az élet ami körbe ír, a halál ami körbejár
Egy Isten, ami letekint, egy hontalan, ki engem vár
Egy angyal aki megtalál, a világomba betalál
A szar halom meg kritizál, de San vagyok ki renegál
A végtelenből inhalál, a szenvedélyem egyetlen
Így rettegve ébredtem, a jósággal mellettem
Az álarcom levettem, a mélységbe vetettem
A hitemmel egyetlen, az egyetlent kerestem
A bennem élő tudattal forgattam-faragtam
A mélységet alattam
Az egyetlent kutattam hajnaltól hajnalig
Élettől halálig, a földemtől holdamig
Vagy holtamig szeressem, de szeretem mit csinálok
Mint az örök zöld virágok, a végsőkig kiállok
A csendlétbe zihálok, a viharba meg pisálok
És szerelmet piálok, hát éljenek a királyok
Hát értetek kiáltok, ti betépett angyalok
Egy könnycsepp a világba, mikor majd meghalok
De még itt vagyok e földi dráma közepén
Hol küzdenek az életér az odadobott percekért
A keresztbe lőtt álmokért, hogy szebb világ egy holnapért
Ma te zuhansz a fényekért, holnap pedig újra én
Hol minden csoda véget ér pont pont egyetlen
Most ott fekszel mellettem, alattam-felettem
A szívem teli reménnyel, én szavakkal álmodok
Az egyetlen világról, hol egyetlent áldozok...

/Tkyd/
Mától te lettél a fény, bár tegnap te voltál a fájdalom
Mától te vagy a holnap, de a holnapot nem láthatom
Mától már nincsen semmim, mert mától te vagy a mindenem
Én eladnám a lelkem hogyha te lennél az Istenem
Mától te vagy az egyetlen ki gyógyítja a sebeim
Hisz te vagy az egyetlen kiért felvágnám az ereim
Neked csak senki vagyok, mégis te vagy kiért szenvedtem
Én meghalnék érted, mert nekem te vagy az egyetlen

E, mint egyetlen, E, mint egyetlen egy nap az élet
E, mint eredet, ahonnan jöttem, ahol élek
E, mint eleven, mint halott szívben tiszta lélek
Nem félek, ennyit érek, indulok, de visszatérek
E, mint egyenetlen út amin az utam járom
Ahol vár a párom, vagy ez is csak füstös álom
A fényben járok penge fényhozó, mint szürke angyal
Az idő járta köd, ha összefut a tűz a faggyal
A halott világ élő holtak járta menedéke
A szívem szakadék a szar szerelmek keveréke
E, mint egyszer volt egy érzés amit vártam régen
Neved a földön, égen, a homokban és a jégen
E, mint ezerszer és E, mint egyetlen egyszer se
Isten áldotta tollal írva az ördög verse
Lehunyt szemem mögött keresztre feszítve az élet
Várom a napot, hetet, hónapot vagy azt az évet
Vagy azt a szépet, ami a rosszat kitörli végleg
Kitörni képtelen, az élet végtelen, de lépek
E, mint egyenesen a szemedbe, hogy mit érzek
Ez nem íz és nem is fájdalom, de mégis vérzek
Véres valóság, a jóság fogságban él régen
Egyszer volt végleg kéz a kézben, de már nem emlékszem
Szemem helyén fénylő foltok, szívem helyén barlang
Benne barangol a bú alatta parázs lappang
Féktelen düh és gyűlölet kisöpörve régen
Téged látlak minden utcasarkon, minden téren
E, mint elengedhetetlen, mint az emlékképek
Jönnek rosszak, szépek egy a bűnöm néha tépek
E, mint eszeveszett gyönyör hogyha téged látlak
Örökre szívembe vésem, és megtartom a mának
Már közelebb a tűzhöz, de tőled még mindig távol
E, mint egyetlen, mert ez a neved mától

Mától te lettél a fény, bár tegnap te voltál a fájdalom
Mától te vagy a holnap, de a holnapot nem láthatom
Mától már nincsen semmim, mert mától te vagy a mindenem
Én eladnám a lelkem hogyha te lennél az Istenem
Mától te vagy az egyetlen ki gyógyítja a sebeim
Hisz te vagy az egyetlen kiért felvágnám az ereim
Neked csak senki vagyok, mégis te vagy kiért szenvedtem
Én meghalnék érted, mert nekem te vagy az egyetlen