Phoenix:

Lehet jobb lenne, ha ma este a sín lenne az ágyam,
majd ott álmodok, hisz nem leszálltam, hanem eltörtem a szárnyam.
Nem repülök többet és ezt a tériszonyra fogom fogni,
nem várom, hogy jöjj, ajtódon sem fogok kopogtatni.
Sok a csaló (háá) és mindíg lesz egy megcsalt,
én meg hiába zuhanok, ha nincsen faág ami megtart.
Tudom az én bajom nem másé, látom Árészt a hajón,
Fakón fest le a hold, mert neki elmondtam, hogy még várnék.
Tudom szobor leszek, majd dobálnak, kik leköptek,
de mindig lehet rosszabb, amíg vannak, kik megölnek.
Az idő múlik (múlik), de a fájdalom nem (nem),
addigis legyél ahoz hű, aki hozzád hűtlen.
Meguntam, hogy mindig hátra arccal kéne mennem,
vagy csak halálom előtt kéne udvariasnak lennem
hozzád. Megfogni az ajtót, hogy előttem lépjél be a szobába
és ezt meg kell köszönnöd pedig nem is nézel rám csak az órádra.
Menj tovább, hisz én szó nélkül engedlek,
az meg az én bajom, ha mesében élek és lepkéket kergetek.
Míg alszom a vonaton csak addig álmodhatok róla,
szívem kardjába dobhatom, hisz már úgy se kell, hogy hordjam.

Fankadeli:

Kecskeméti kiskörút, this is my Hollywood...
Mindíg a seggemen maradtam, szívemben bármi dúlt.
Komorra tetéztem a bút, már a problémák elől mindenki csak fut.
Sánta kutyák, filléres sunák,
a hírekben vagy modellek vagy hullák.
Az értékelési mezőbe beírtam a nullát.
De ezzel is csak a saját pofámra kenem a kulát,
Jól bevált magyar szokás, hogy amíg van veres hagyma kussoljon a kondás.
Bizony sok az igaz mondás:
madarat tolláról, neked mi jön le a sok fukszról, meg a sok dollárról?
Ez már rég nem az a vicces kis rock and roll,
amikor még Fenyőék szerint a limbózási szakértelem volt az erősség.
Ez itt a jövő a jelenben,
mikor golyó a fejemben.
Igen, én kezdtem de te meg folytatod, vagy fordítva,
másokat lekoppintva.
Fiúk és lányok meló után kondiznak.
Persze a nyugati úrinépek elélveznek a gulyástól,
repetát egy tucatszor kérnek, idáig jutottunk az Uráltól.
3 Balázs és 2 Feri idáig jutott az Uráltól. (Yoo...)

Szabó Balázs:
Nézz fel az égre, csak most veszed észre,
hogy készen a lélek, a bódító végre,
már nincs itt más csak a borda rácsban...
Csak egy eldobott kő Európában, valahol más van
messze a sárban, valahol másznak, messzire szállnak... (Messzire szállnak...)

Deego:

Én itt vagyok otthon, lehetne máshol.
Én tartom a posztom, de te csak sárból.
Mától az értelemnek kell szólnia,
nézz körül ember ez Pannónia.
Mindent megteszek a srácokért,
akik érzik a tehetség kevésnek adatik meg.
Hiába vársz is te,
csak csak a tűz végül ami majd átölel.
Remélem látod már,
újabb nap de minden halott senki sem ír új szimfóniát.
Elhagyott glóriák, gyere barát mellém és mondd mi bánt.
Nézz a szemembe te mit látsz? Remélem lángokat,
harcos asszonyt vagy síró kislányokat.
Mindenki válogat,
pedig legvégül testvér más választja a párodat.
Más adja ki a számokat,
a közönség mást támogat,
hisz más alapján válogat.
Isten segíts, elég volt mára,
ébressz újra majd Európában.

Gőzy:

Fölül piros, mint a vér, középen fehér,
alul zöld, miénk ez a föld.
Pedig vagy alkesz leszel itt, vagy öngyilkos,
mert amit tudnod kéne az minden titkos:
hogy, honnan jöttünk, hogy kerültünk ide?
Miért változik a naplemente színe?
Néha símogat néha korbácsol,
nem a hortobágyi délibábtól
látok mást, mint a valóság,
hanem a tablettától.
De másként hogy csináljak holnapot a mából?
Európától oly közel és mégis oly távol,
mert négynél felállok, pedig a bíró tízig számol.
Lehetnék zseni a hetedik a-ból,
ki az érettségire már nem tudott eljönni az elvonó kúráról.
Lehetne ez bárhol, mert máshol is kell mámor,
de itt egy pincében pár bor, legyél bátor
és minden sikerülhet mától.

Szabó Balázs:

Nézz fel az égre, csak most veszed észre,
hogy készen a lélek, a bódító végre,
már nincs itt más csak a borda rácsban...
Csak egy eldobott kő Európában, valahol más van
messze a sárban, valahol másznak, messzire szállnak... (Messzire szállnak...)