Kreck:
Aztán mégse, mit érzel itt mond el
mert akárhonnan nézem mindig szar de egy jó hely
maradt még.Nem félek ne értsd félre csak beletörődtem
amit diktál az élet ezért a zenében őrlődtem fel.
Az álom mint egy kém a halál mint egy hóhér
várnak az utolsó percre ölnek az összes szóért.
Nem áll meg a film és mintha csak azért lenne vetítve.
hogy kiszúrja a hibáim és teljesen legyek elgyengítve
de a holdfénye mégis akarja ,hogy maradjak ,
hogy a holnapra várjak de kérdem hogyan? ha szaladnak
előttem.Én meg lépek egyet a stressz összeránt a depresszió kerget
de nem ér utol és soha nem is fog mert kevés
kevés ahhoz ,hogy legyőzze a társakat
a szerelmet az utcát és ledöntse az immár stabil várfalat
hülyén hangzik tudom de ami szomorkás
attól van jobb kedvem ..a storym enyhén bohókás de hol volt más
a tiéd ami miatt ilyen lettél
nekem ez tetszik hisz te voltál aki felkeltettél a rémálomból
és szembesítettél a halállal
ez ettől szép és remélem azt hogy talán majd
más lesz de most is jó
de most is jó...


Minket ez vár metamorf álomból halálba
egy lapon minden és egy üres szoba falára
felírva a nevünk ébredünk csukott szemmel
egy vonalat húzunk ami célba ér
ha akarjuk majd egyszer
Minket ez vár metamorf álomból halálba
egy lapon minden és egy üres szoba falára
felírva a nevünk ébredünk csukott szemmel
egy vonalat húzunk ami célba ér
ha akarjuk majd egyszer


Yugo:
Te kinevetsz ha azt mondom ,hogy a halálról álmodtam
csak egyedül egy utcán lámpafénynél jéghideg záporban
minden gondolat csak magamban meg a naplóm egyes oldalán
a másik fél úgy csábít el ,hogy itt semmi sem lesz jobb talán
ez szomorú..
minden percet magányban élni le
csak lépni egyet feléd aki megnyugtat hát miért is ne tenném
hiszen már hetek óta homályos az elmém
vakká tesz a rideg világ éber álomban egyedül
mond te hogy vagy mert én remekül
csak nagyon fáj ,hogy mindig a szív sebesül
tőrrel szúrják át a testem
esténként visszatér egy álom nem hagy nyugodni már bánom
sokan mondják ,hogy ez szerelem de nem vigasztal..
ez kísért hetek óta minden este hosszú óra
telik rettegésbe figyelj hogyan mondhatnám el mit érzek?
most már látnod kell nekem mi kell
esténként meghalni a karjaidban álmodni én a haláltól várom csókot
és az ébredést kívánom ..reménytelen vágyak mikor simogatnak százak
mindig csalódik az érzék mosta kezedhez úgy érnék
gyere álmodjunk együtt
egy mesés világot ..gyere haljunk meg együtt.


Minket ez vár metamorf álomból halálba
egy lapon minden és egy üres szoba falára
felírva a nevünk ébredünk csukott szemmel
egy vonalat húzunk ami célba ér
ha akarjuk majd egyszer
Minket ez vár metamorf álomból halálba
egy lapon minden és egy üres szoba falára
felírva a nevünk ébredünk csukott szemmel
egy vonalat húzunk ami célba ér
ha akarjuk majd egyszer