Szól az ember: -A szem a lélek tükre.
Ami az ember, az rajta van mindörökre.
De ti nem láthattok, mert vak vagyok.
Nevetés közben meghalok.
Há-háá!
Hegyek százai utamba álltak,
Megmásztam bérceit.
De egy kavicsot nem vettem észre.
Ráléptem, megcsúsztam, a földre vitt.
Há-háá!
Jól esik a jó. Ezt nem tagadom.
És, ha rossz ér, azt is elfogadom.
De fel nem adom soha a reményt.
Állom a pofonokat, küzdöm a véremért.
Há-háá!
Refr.:
A lelkem már messze tőlem,
Az arcom is kihűlt a porban.
Alvadó véremért
Hiénák állnak sorban.
Üvöltve hagyva,.
Magamba zuhanva
Néztek rám emberek.
De most menjetek!
Lelkem messze, üres vénák.
Körülöttem hiénák.
Testem vesztes, üres vénák.
Körülöttem hiénák.