Kár lenne érted!
Pedig nőtt az esélyed,
Hogy ész helyett a fejedbe
Egy golyó mélyed.
Úgy hiszed, tiéd az éj.
Pedig mindenki téged figyel.
És hiába tüzelsz előbb;
A fegyvered vakon sül el.
Kár lenne érted,
De te a terepet fel se mérted!
És azt, hogy ma még élni fogsz,
Tegnap csak remélted.
Ne üvöltsd ki az elveidet
És ne öntsd ki a lelked!
Mert szemedre hányják, eltapossák,
Kiszárad és csak szenved.
Te senkinek nem hinnél,
Pedig mindenki azt hajtja,
Hogy a lány, kinek szíved adtad,
Másét simogatja.
Maradtak ugyan barátaid,
De te a jókat küldted el.
Ha van elég pénzed, veled lesznek majd,
De a szarban egyedül leszel.
Refr.:
A kezed ökölbe rándul,
A szemed vérben forog.
Lelkedben a félelem,
A szíved a torkodban dobog.
Látod már a veszted,
Hogy hiába küzdöttél.
Téged is sodor az ár.
Elnyel az örvény, elnyel a forgószél.