Démoni szegéssel csodás
hangörvények járnak át
megborzong a testem
mégis igénylem a dallamát
a zenének mi enyém lett
az idők során vezérelt
mig megtanultam kezelni
a rímeket mit levések
elragadt a lelkem
és a gyermekévé fogadott
elvesztettem hitemet
mindig utat mutatott
könyes szemmel
bolyongtam a sötétben
ő rám talált
a fájdalomtól üvöltöttem
rámkiáltott: lépj tovább
nem tétováztam soká
örök hüséget fogadtam
a mikeot felemeltem
fejem rímelésre adtam
sokan elfordultok tőlem
mikor hangomat haljátok
menjetek csak tünés
nincs is szükségem már rátok
inkább mondtatokba bujtatok
az enyémért egy imát
és a pofátokba dörgölöm
az elkövetett hibát
a szerelem elfeledett szó
igen a forgalomból hiányzik
hejette csak ridegség
és ármánykodás sugárzik
mert tévedésben éltek
hogy virágzik az élet
meg hogy minden jó
és szép és hogy a
pénzedet megéred
segit
sokkal inkább sokkolo
hogy a képmutatás tomboló
a hazugság szét áradó
véleményed csak a másik
hátamögött vállalod
ennyi lenne télleg
mit anyád apád rádhagyott
gyorsan leég cigid vége
elfüstölnek álmaid
segítségre szorulsz
ha a fájdalom majd
rádkacsint , megérzed
az élet ízét
keserű lessz szád ize
jól jönne egy társ
kinek majd meggyógyit
a szájvize
magadra vagy utalva és
térdrgyreborulsz sikítva
most jólesne az ölélésem
karjaimba zárnálak
de én már régen messze
és te megyegeted pályádat, yo


a léleknek béke
éppen most lépünka rétre
végre értem hogy a szeretetnek
miért is lett vége
de éttelen vágod ki
a szemünk be is nézett
de a hazugságok eltakarták
valódi éned

a léleknek béke
éppen most lépünka rétre
végre értem hogy a szeretetnek
miért is lett vége
de éttelen vágod ki
a szemünk be is nézett
de a hazugságok eltakarták
valódi éned



Diktálja a szívem
az iramot, és ő dönt
hogy maradok-e
vagy végleg mindent
itthagyok,most itt vagyok
de holnap már
máshol van a tábor
amit lerakok
nem tudja még
senki sem hogy
mennyire is fájhat
mikor száz óra
előtt mögött
zárják be a gyárat
rémálmok kerülgetnek
hogy itthagynak ők
végleg mikor felébredek
szétnézek és rájövök
hogy vége
könnyfátyol takarja el szemem
talán jobb ha nem is látom
ahogy véglegesen elveszítem párom
az ágyon csak egy fénykép jelzi
kilétének hitelét
az örömre a bánat
mikor elrabolják szivét
az egész környék zalajtalan
s néma csend a fára mert
elszólitott lelkeik a messzimesszi tájra
nem számit már senkinek
a földbe tiport érzelem
csak két kezem nyujthatom, de
hogy kell-e, meg sem kérdezem
erős bennem a félelem
de a testem mégis bátor
gondoltam egy számra
és a sorsom máris számol
nem maradt itt sok minden
mert összedőlt a sátor
na mindeggy azért
tisztalappal ujra
és csak ujra rántja
húz a sorsa lelkeit
leghejesebb útra
én nem mehetek rajta
engem egykét ember elvezet
hogy tönkrebasszák tervemet
mert nem tetszik hogy rappelek
eztakettet kedveled
én mégis megbocsájtok
átkot nem szórok én rátok
mert még mindig szépet látok
lehullik a fátyol de én emlékezni fogok
és a szememből a könycsepp
mint az özönvíz ugy csorog
láthatod hogyösszeomlik
testem bent a sárba
mint a szép kerek erdő
mág a kivágott fáj-áj


ébredj fel az álmodból, ébredj yo

ébredj fel az álmodból
én majd kárpótollak
eltellik egy hét egy hónap
örülnél a jónak
egy bíztató szónak
hiányzik a boldogság
de a tollvonások is
magukba hordozzák
a fájdalmat,
a szétépett vágyakat
nem látoma fényt
csak árnyakat
rádszakad a magány
hogy meddig tart ez a talány
mindeneggyes könycsepp
egy ujjab ötlet
egy ihlet ami engem illet
itt bent, mindent hejre billent
a zene, kinyílik az éjszaka
szeme, rám néz a magasból
csak emlékek maradtak
a szavakból, ezt most
haragból mondom
mert elvesztettem
embereket
barátokat, szerelmeket
gondolkoztam rengeteget
mi lehet az oka
hogy valaki meg hátrál
és a szeretet gyülöletre
vált át, meg a mettől vita
hogy kibe van a hiba
kibe bízhatok
ki a barátom
ki az aki barát volt
ki az aki szeret
és ki az ki gyorsan elfelejt
túl sok a kérdés
és nem jönnek válaszok
ugyhogy egyedül várhatok
ezért vagyok bánatos
te is megérzed ha az élet
rádtapos, az élet rádtapos


a léleknek béke
éppen most lépünka rétre
végre értem hogy a szeretetnek
miért is lett vége
de éttelen vágod ki
a szemünk be is nézett
de a hazugságok eltakarták
valódi éned

a léleknek béke
éppen most lépünka rétre
végre értem hogy a szeretetnek
miért is lett vége
de éttelen vágod ki
a szemünk be is nézett
de a hazugságok eltakarták
valódi éned

a léleknek béke
éppen most lépünka rétre
végre értem hogy a szeretetnek
miért is lett vége
de éttelen vágod ki
a szemünk be is nézett
de a hazugságok eltakarták
valódi éned

a léleknek béke
éppen most lépünka rétre
végre értem hogy a szeretetnek
miért is lett vége
de éttelen vágod ki
a szemünk be is nézett
de a hazugságok eltakarták
valódi éned