Új Coldplay-klip: Ralph Macchio főszerepében debütált a „The Karate Kid”
tovább
Fekete Melódia [110%]
Addamz
[TM]
Pok-pok-pok megint lövések egy korai reggelen,
Az álom a szememből rég kiment,de nem élvezem,
Az ébredés nyújtotta elnyomott érzést,
És felteszem ma is ugyanazt a rohadt kérdést,
Hogy mért nincsen itt nyugalom végre
És mért kerül minden spanom szépen lassan a jégre.
Ahogy a mosdóhoz érek nézem a tükörben a képet,
És látom, hogy már nagyon kikészített ez az élet.
De nincs visszaút,meg kell fizetni a jóér'
És bűnhődni kell minden egyes kimondott szóér'.
Mégha nem érezted régen akkoris,ha te tetted,
Egy rossz szóval a másik életét tönkre tetted.
Refrén: [Noryka]
Ne hidd azt,hogy minden egyszerű Neked
Nem lesz itt már soha se jobb az életed,
És egyre rosszabb lesz ez a világ,
Mégiscsak Te követheted el a hibát.
Ne hidd azt,hogy minden egyszerű Neked
Nem lesz itt már soha se jobb az életed,
És egyre rosszabb lesz ez a világ,
Mégiscsak Te követheted el a hibát.
[TM]
Miközben látod élni-halni embereket,
Ártatlan öregeket,védtelen gyerekeket,
Siratod Őket,járod a temetőket talpig feketében gyászban,
Télben olyankor sárban,Ők már úton a Mennyországban
Ébren, de mi még mindig itt a szarban,
Kiürülve játszóterek és miképp a parkban
Semmi nem a régi már csak pusztító vihar van,
Az utcán ahol felnőttünk,játszodtunk mostmár csak harc van.
Ó mennyi fájdalom és könnycsepp az arcokon,
Hhaldoklunk akár a vergődő halak a partokon.
Veszélyes világot élünk,békét hiába remélünk,
Kérünk segítséget,mégis folyik vérünk,
De csak rajtunk múlik,hogy háború vagy béke van,
Az Úr előtt nem attól ember az ember,hogyha pénze van.
Bándd meg minden bűnöd,megbocsájtás fent az égben,
Ha örülsz annak,hogy élsz,hagyd a másikat is,hogy éljen!
Refrén: [Noryka]
Ne hidd azt,hogy minden egyszerű Neked
Nem lesz itt már soha se jobb az életed,
És egyre rosszabb lesz ez a világ,
Mégiscsak Te követheted el a hibát.
[Addamz]
Mindig a fejemben él egy gondolat,egy emlék,
Ha visszamennék a múltba mindent tönkretennék.
Talán nem...Talán tudnék változtatni ezen az életen,
Hisz előtört a nyugalom a legfontosabb lételem.
Felpörgetve élünk,penge élén táncolunk
És ezzel csomó más embert a földhöz is le láncolunk.
Nincsen kiút, asszem tényleg minden elveszett,
Inkább hagyom, hogy játszon velem a képzelet.
Egy álmot láttam és azóta bennem él,
Egy kép, hogy más vagyok a többinél,
De nem értem, még miért,mit kell tenni,hogy vége legyen
Az örökös kételkedésnek itt lent a szennyben.
A panelházak mélyéről egy kiáltó hang szól,
Vigyázzál éjszaka mikor elalszol...
Néha lecsukom a szemem, de már semmit nem érzek,
Az álmom elveszett és én is lassan elvérzek.
Refrén: [Noryka]
Ne hidd azt,hogy minden egyszerű Neked
Nem lesz itt már soha se jobb az életed,
És egyre rosszabb lesz ez a világ,
Mégiscsak Te követheted el a hibát.
Ne hidd azt,hogy minden egyszerű Neked
Nem lesz itt már soha se jobb az életed,
És egyre rosszabb lesz ez a világ,
Mégiscsak Te követheted el a hibát.
Pok-pok-pok megint lövések egy korai reggelen,
Az álom a szememből rég kiment,de nem élvezem,
Az ébredés nyújtotta elnyomott érzést,
És felteszem ma is ugyanazt a rohadt kérdést,
Hogy mért nincsen itt nyugalom végre
És mért kerül minden spanom szépen lassan a jégre.
Ahogy a mosdóhoz érek nézem a tükörben a képet,
És látom, hogy már nagyon kikészített ez az élet.
De nincs visszaút,meg kell fizetni a jóér'
És bűnhődni kell minden egyes kimondott szóér'.
Mégha nem érezted régen akkoris,ha te tetted,
Egy rossz szóval a másik életét tönkre tetted.
Refrén: [Noryka]
Ne hidd azt,hogy minden egyszerű Neked
Nem lesz itt már soha se jobb az életed,
És egyre rosszabb lesz ez a világ,
Mégiscsak Te követheted el a hibát.
Ne hidd azt,hogy minden egyszerű Neked
Nem lesz itt már soha se jobb az életed,
És egyre rosszabb lesz ez a világ,
Mégiscsak Te követheted el a hibát.
[TM]
Miközben látod élni-halni embereket,
Ártatlan öregeket,védtelen gyerekeket,
Siratod Őket,járod a temetőket talpig feketében gyászban,
Télben olyankor sárban,Ők már úton a Mennyországban
Ébren, de mi még mindig itt a szarban,
Kiürülve játszóterek és miképp a parkban
Semmi nem a régi már csak pusztító vihar van,
Az utcán ahol felnőttünk,játszodtunk mostmár csak harc van.
Ó mennyi fájdalom és könnycsepp az arcokon,
Hhaldoklunk akár a vergődő halak a partokon.
Veszélyes világot élünk,békét hiába remélünk,
Kérünk segítséget,mégis folyik vérünk,
De csak rajtunk múlik,hogy háború vagy béke van,
Az Úr előtt nem attól ember az ember,hogyha pénze van.
Bándd meg minden bűnöd,megbocsájtás fent az égben,
Ha örülsz annak,hogy élsz,hagyd a másikat is,hogy éljen!
Refrén: [Noryka]
Ne hidd azt,hogy minden egyszerű Neked
Nem lesz itt már soha se jobb az életed,
És egyre rosszabb lesz ez a világ,
Mégiscsak Te követheted el a hibát.
[Addamz]
Mindig a fejemben él egy gondolat,egy emlék,
Ha visszamennék a múltba mindent tönkretennék.
Talán nem...Talán tudnék változtatni ezen az életen,
Hisz előtört a nyugalom a legfontosabb lételem.
Felpörgetve élünk,penge élén táncolunk
És ezzel csomó más embert a földhöz is le láncolunk.
Nincsen kiút, asszem tényleg minden elveszett,
Inkább hagyom, hogy játszon velem a képzelet.
Egy álmot láttam és azóta bennem él,
Egy kép, hogy más vagyok a többinél,
De nem értem, még miért,mit kell tenni,hogy vége legyen
Az örökös kételkedésnek itt lent a szennyben.
A panelházak mélyéről egy kiáltó hang szól,
Vigyázzál éjszaka mikor elalszol...
Néha lecsukom a szemem, de már semmit nem érzek,
Az álmom elveszett és én is lassan elvérzek.
Refrén: [Noryka]
Ne hidd azt,hogy minden egyszerű Neked
Nem lesz itt már soha se jobb az életed,
És egyre rosszabb lesz ez a világ,
Mégiscsak Te követheted el a hibát.
Ne hidd azt,hogy minden egyszerű Neked
Nem lesz itt már soha se jobb az életed,
És egyre rosszabb lesz ez a világ,
Mégiscsak Te követheted el a hibát.
kapcsolódó videók
keressük!
