Nyáron mikor kel a Nap, senki sincsen oly merész,
csak a sárga napraforgó, ki a Napba belenéz.
Senki más nincs oly merész.
Véget ért az éjszaka, véget ért a hosszú álom,
Kelet felé néz az összes sárga tányér hosszú száron.
Véget ért az éji álom.
Aztán, mire jön az ősz, sárga szirmát lehullatja,
s nem marad más csak a tányér, finom maggal telerakva.
Szirmát mikor lehullatta.
S odaröppen vacsorázni, télen, mikor hull a hó,
szén-cinke és barát-cinke, kék cinke és őszapó.
Feje fehér, mint a hó.
S odaröppen vacsorázni, télen, mikor hull a hó,
szén-cinke és barát-cinke, kék cinke és fenyves-cinke,
pinty és csíz és tengelice, meggyvágó és kenderike, zöldike és őszapó.
Feje fehér, mint a hó.