Maga olyan régen, udvarol már nékem,
Megevett már ötven vacsorát,
De ha nem lesz vége, esküszöm az égre,
Még az éjjel itthagyom magát.
Necsi, necsi, necsinálja énvelem,
Úgyis olyan szomorú az életem,
Térden állva esdekelve kérlelem:
Necsi, necsi, necsinálja énvelem. /ism./
Engemet is csábít, hogy Ön mire számít,
Hagyjuk már a szentes figurát,
Szegény szívem szenved, izgatottan senyved,
Még az éjjel itthagyom magát.
Necsi, necsi, necsinálja énvelem,
Úgyis olyan szomorú az életem,
Térden állva esdelekve kérlelem:
Necsi, necsi, necsinálja énvelem. /ism./