Próbáltam adni, próbáltam figyelmes lenni
Próbáltam sokszor más helyett a tűzbe menni
Megkíséreltem figyelmes szóval barátot bíztatni
Kenyeret adni, pénzt, jó indulattal bízni
Régen tetszettek a tájak, mikor fényképeztem őket
Drága pénzért hívtam elő őket, csodálatosak voltak
Jártam kirándulni és friss levegőt beszívtam
Úgy gondoltam, hogy jobb és szebb, mint ez a város
Ajándékot csináltam, szerettem a meglepetést
Örültem, hogyha más örült, sosem volt ez nekem kérdés
Bár pénzből nem volt soha sok, de mindig maradt arra,
Hogy ne csak magamra költsek, hanem másra is
A titkaim megosztottam, bíztam bizalommal (/ban?)
Mágiát feltételeztem egy korhadt fadarabban
Ha nekem fáj, embertársaim is hasonlóan érzik
Elhittem, nem csak unott fejjel nézik,
De rá kellett már jönnöm végre, ha még csak oly lassan is,
Nem egyenes a legrövidebb út, ahhoz, hogy én is hassak is
Ha kitárom lelkem, hívásra mosollyal fordulok,
Az első leszek, ki nyomban kihull.

Megszül minket a vágy, létrehoz minket egy férfi és nő,
De a világ mindig csak előttünk jár, tanítva nekünk gecivé lenni
(Abból?) lesz a világ, de csak ha savval locsolod őt
Mert a világ úgyis előttünk jár, tanítva nekünk gecivé lenni

Paplanom tüskés, éjjel edzem már a testem
Korbáccsal csapom hátam, ne érezzek semmi kínt
A házam körbepántolom, a redőnyeim lezárom
(A?) hollywood-i sztárként szállok el
Ha van, ki kérdezősködik, kedélyesen kigúnyolom
Beleköpök egy teába, azzal szívélyesen látom
Kétszínűen megdicsérem olcsó sziluettjét
Később röhögve mesélem, hogy mekkora kretén
Egy céget alapítok s felveszek majd mindenkit
Pozíciókat osztok, cserébe nem kapnak semmit
Fizetésnapon nyomtalanul hirtelen lelépek
A hangosbemondón köszönöm meg a lehetőséget
Vagy szociális munkásként hajléktalant verek
Szülészeti osztályon adok-veszek gyerekeket
Rendőrség kötelékében gumibottal torolok
Bírói székben kisebbségi vádlottakat zsarolok
Elrabolok egy kamaszlányt, fészerembe zárom
Addig kínzom, míg kutyaként nyöszörögni nem hallom
És szlogeneket gyártok, mikor nagy a befolyásom,
Hogy: "Éld az életed!" "Carpe diem!"

Megszül minket a vágy, létrehoz minket egy férfi és nő,
De a világ mindig csak előttünk jár, tanítva nekünk gecivé lenni
(Abból?) lesz a világ, de csak ha savval locsolod őt
Mert a világ úgyis előttünk jár, tanítva nekünk gecivé lenni

Nekem (?) csatornám majd behálózza a világot
A TV-adás vezére majd kizárólag én leszek
Az emberek (le?)láncolva ülnek képernyőkhöz kötve
A diktátorok életét mesékben mondom el
Óriásplakátokról, poszterekről lemosolygok
Arcképemmel díszített ruhákkal teli boltok nyithatnak csak ki
Katonás ellenőrzés alatt minden csecsemő a homlokára bélyegeket (kap?)
Nyomorékot klónozok és nem lesz vetélytársam
Tápszert kap mindenki, nekem lesz csak ínyenctálam
Gazellákra vadászok egy ötméteres ketrecben
És trófeáim csodálhatják a lekötözött nézők
Sírdogálva nyöszörgik, hogy miért vagyok ily' szemét
Megmondom: egy közömbös médium vagyok csupán,
Ki hagyja magán megtestesülni a világnak szennyét
És annyit kér, hogy szeressék