Nézd e földet, nézd, a tiéd
Most rátaláltál ismét
Nézd, hogy sarjad zöld, puha fű
És nézd, a hűs víz mily kék
Pár száz év, amit elpazaroltál
Pár perc még, kikötünk, anyaország!
Sok a völgy, sok a rét, csupa szín,
Csupa mesebeli táj és hófehér ház
Tűzd ki zászlód, új ez a föld
Hol tiszta csend szól hozzád
Ősi ünnep, kétezer év
Mint ismerős néz itt rád
Mást vártál, hisz a pénz szaga szédít
Más boltív, mit e kor hite épít
Autók, rohanás, robogás,
De ha dübörög a föld, majd elcsitul mind.
Szétdúlták, kirabolták
Most mégis él, föltámadt ez a nép
Gúnyolták, megalázták
Most égig ér, és nő, mint a fák,
Mert már át meg átszőtték
E föld mélyét
Katakombák
Hív e föld
Hív e föld
Hív e föld
Hív e föld
Hív e föld és ím, hazatérsz
Mert rátaláltál ismét
(Nézd, hogy sarjad zöld, puha fű
és nézd, a Gadara-völgy mily kék)
Pár száz év, amit elpazaroltál
Ráismersz, ez a hajnali zsoltár
Ezer ág, ragyogás ölel át,
Hisz a gyökere az ég és lombja szent fény
Nézd, nézd, úgy nő, mint a fák, mert él!