A sínek között élek én,
(Hidd el!)
Szép, mint egy lányregény.
Bár egésznap dolgozom,
de az asszonyt este megba...
(Ki ne mondd!)
Jó, jó csak vicceltem,
mert a vasutasklubban twist-eltem.
Tudod drágám, hű vagyok...
(Szerinted ez jó dolog?)

Ha másnaposan ébrednék,
az ágyról biztos leesnék.
Ha pálinkaszagot lehelnék,
úgy is szeress!
Ha állat vagyok és barom
és gyűrött lett a zubbonyom,
ne is kelljen mondanom,
hogy vasald ki!

Lehettem volna futballista
vagy trafikos, mint a Kovács Pista.
(Mért nem orvos?)
Azt kérded?
Nézz rám, rögtön megérted!
De jó mégis, hogy vasutas lettem,
a bakterházban otthonra leltem.
Jól áll rajtam a vasutasruha,
engem bámul egész Buda!
(És Pest?)

Refrén:
Ó-ó-óóó, ó-ó-óóó!
Ez az érzés nem pótolható!
Ó-ó-óóó, ó-ó-óóó!
Ez az érzés nem pótolható!

Tudom bébi, hogy így szeretsz!
Ha nem szeretsz, elmehetsz!
S ha mást találnék az ágyamba',
vigyázz, mert lemegyek állatba!
Ezért nézz el mindent nekem!
Többet érsz, mint a rangjelem!
Hisz évek óta együtt vagyunk
és a nyugdíj felé ballagunk!

Refrén 2x

Ó-ó-óóó, ó-ó-óóó!
Ez az érzés nem pótolható!
Ó-ó-óóó, ó-ó-óóó!
Újra áll már a sorompó!

Ó-ó-óóó, ó-ó-óóó!
Ez az érzés nem pótolható!
(nem, nem, nem pótolható)
Ó-ó-óóó, ó-ó-óóó!
Újra áll már a sorompó!
(áll már a sorompó)

Ó-ó-óóó, (oh, yee) ó-ó-óóó!
Ez az érzés nem pótolható!
(soha nem, soha nem pótolható)
Ó-ó-óóó, ó-ó-óóó!
Újra áll már a sorompó!
(áll már, áll már a sorompó)