Az életem már semmi, ennek Ãgy kellett lenni
Hisz az sem az enyém már, kit a szÃvem imád.
Mint elfelejtett árva, a vándorutam járva
Az útravalóm sem más csak egy szál virág.
Kék nefelejcs, el ne felejts,
Mikor én már nem leszek.
Kék nefelejcs, könnyet se ejts,
Mikor én már elmegyek.
Mert ez a rongy élet,
Nem menyország
Hogyha sosem látom édes orcád.
Kék nefelejcs, el ne felejts,
Mikor én már nem leszek.
Egy kis világban éltem, és minden szenvedésem
A könnyem hullott rája, oly sok éjszakán.
Egy régi kis levélben, a szÃvem fölé tettem
Mert éreztem hogy néha, majd goldolsz még rám.
Kék nefelejcs, el ne felejts,
Mikor én már nem leszek.
Kék nefelejcs, könnyet se ejts,
Mikor én már elmegyek.
Mert ez a rongy élet,
Nem menyország
Hogyha sosem látom édes orcád.
Kék nefelejcs, el ne felejts,
Mikor én már nem leszek.