Kikelet
Dalriada
ha bujdosó is, rejtett, titkos,
megfáradt, de él még vérünk, s
maradt tiszta. Sosem piszkos.
Lángtengeren, vérözönben
vágtunk át, míg ím, elértünk
csonka hazát, eskü-átkot, s
hullottunk, de meg nem törtünk.
El sem rejtett gyűlölségen,
ezüst tükrü, hideg szókon,
Öltek újra. Öltek tettel, de
le nem győztek, büszke sólyom.
Halálcsendbe borúlt, néma
átkozott, hideg táj, ha
énekeink-a Föld dalát-
nem visszhangozhatja már.
Hangja a földnek zengjen az égig,
Dala erőnknek hívja erényid,
szemek bús lángja napra tekintsen,
csendje a kőnek új hadat épít,
ébredjen újra minden ős látnok,
szólítson útra hű szavat, álmot
gyáva ha szánja vérét a harcra
szívét erődnek sietva adja!
A fényes nap immár elnyugoda...
a föld színe sötétbe borula.
Nappali ég éjjelre változa,
este csendje nyugodalmat hoza.
Napkelettől egész napnyugotig
szent nevedben bíztam, és fáradtig,
de megbocsáss, én szívemből szánom...
könnyek miatt nincs szememen álom.
album címe: Kikelet
megjelenés: 2007
hossz: keressük!
kiadó: Hammer music / Nail Records
zeneszerző: Ficzek András
szövegíró: Ficzek András
stílus: folk-metal
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 5002