Rólam már minden leplet
Lerántott az élet.
Bűneimtől lettem lélekben meztelen!
EGY TEST DE NEM EGY LÉLEK
EL JÖN, MAJD AMITŐL FÉLEK
HOGY ÖSVÉNYT MUTAT 1 RENDSZER
DE NEM LÉPHETEK RÁ ELÉGSZER
Mert nem bízom már ezekben,
a világtalan szemekben
Már nem látom át a dolgokat
Az élet vakságra kárhoztat…
Sötétséggel a szemeimben!
Fájdalommal a véremben!
Furcsa és idegen helyzetben!
Rossz helyre vetett a véletlen!
Mert nem bízom már ezekben,
a világtalan szemekben
Már nem látom át a dolgokat
Az élet vakságra kárhoztat…
Mozdulok majd arra a gyötrő fekete zajra!
Ami dacomnak leplét énemről lenyúzza.
HOGY AZTÁN MINDENEKFELETT
ÉRTÉK MARADJAK
ÉRZELMEK NÉLKÜLI
ÉRTELEMBEN HALADJAK
Valahol mélyen énemben érzem…
Szaggat a kétely, ahogy belém fészkel…
Valahol bennem fájdalmat érlel…
Valahol én sem maradok egészben…
Fekete minden, amiben hittem
Célpont vagyok, ő eltalál.
Testem vérben alig emlékszem.
Lelkem tőlem messze jár…