Bimm, Bamm, Bumm
Kaláka
mint hogyha szárnya volna.
Egyházi díszben száll szegény,
hegy-völgy fölött dalolva
kutatja, merre tűnt tova
Bim, az előtte hangzó.
Sorsa biz' Isten, mostoha,
megcsalta a lány harangszó.
Óh, jöjj - kiált -,
Jöjj vissza!
Bamm kínlódva várja jöttöd!
Jöjj, Bimm,
kedves harang szava!
Bamm szívrepesve röpköd.
De Bimm - mint tudjuk jól -
magát már Bummnak adta, ez tény,
és Bumm ha más nem is, de hát
ugyancsak jó keresztény.
Bamm száll tovább az éj egén,
a Föld irányain túl,
de jajj, hiába száll szegény,
mert rossz irányba indul,
mert rossz irányba indul.
Bimm-Bamm-Bumm...